1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - B) Grófok - Degenfeld-Schomburg Lajos - Degenfeld Schomburg Pál - Degenfeld-Schomburg Sándor - Dessewffy Aurél

92 végezvén, főleg nemzetgazdasági ismeretek elsajátítása végett Münchenben és egy évig Londonban tanult ; visszatérve, egy ideig Szabolcsmegyébcn mint aljegyző szerepelt, Lónyay Menyhért gróf alatt pedig mint segédfogalmazó belépett a pénzügyminisztériumba ; ezt azonban nemsokára elhagyta, hogy a politikai pályára lépjen. 1869-ben nőül vette Károlyi György gróf leányát, Pálmát. 1874-ben választották meg először képviselővé a tiszalöki kerületben, melyet 1883-ig képviseli s a Tisza-kabinettel szemben ellenzéki volt. Legelső feltűnő szereplése a székesfehérvári országos kiállításon, a gazdák kongresszusán volt ; azóta az agrármozgalmak egyik vezérférfia gyanánt szerepel. Az 1884—1887.-i ciklus alatt a főrendiházban foglalt helyet és itt az ellenzék egyik vezére volt. 1884 óta a magyar földhitelintézet igazgató-elnöke. Az 1887.-i választások alkalmával a pozsonymegyei szent Jánosi kerületben mérsékelt ellenzéki programmal újra képviselővé választották. A következő választások alkalmával nem lépett föl. Nemzetgazdasági kérdésekkel ifjúságától kezdve foglalkozván, több tanulmányt tett közzé különféle szaklapokban ; e mellett több pénzintézet és gazdasági vállalat választmányában is helyet foglal. Elnöke volt az országos magyar gazdasági egyesületnek, amely állásáról 1909-ben lemondott. Elnöke az alsószabolcsi tiszai ármentesitő-társulatnak, a tiszavölgyi társulat központi bizottságának pedig alelnöke. Az Emke budapesti választmányának elnöke. 1883-ban a tudományos akadémia igazgatótanácsába vette fel. A katolikus központi kongruabizottságnak és a magyar írók segélyegyletének másodelnöke. 1896-ban belső titkos tanácsos lett. Az 1906. évi általános választások alkalmával Sárosmegye Gírált kerületében alkotmánypárti programmal képviselővé választatott, de mandátumáról lemondott, mert ő Felsége 1906. május 21-én a főrendiház elnökévé nevezte ki. 1908-ban a Lipót-rend nagykeresztjét kapta. A Kimen-Héderváry-kormány kinevezésekor, 1910 januárjában, a főrendiház elnöki állásáról lemondott. Helyet foglal a pénzügyi, a közgazdasági és közlekedésügyi, a felirati és az Erzséhet királyné emlék-bizottságban, a legfőbb fegyelmi bíróságban.