1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katolikus egyháznagyok - Balás Lajos - Prohászka Ottokár

30 A magyar katolikus egyház egyik leghíresebb és legtartalmasabb hitszónoka s mint ilyen, a legutóbbi katolikus nagygyűléseken mondott beszédeivel is méltó feltűnést keltett. 1905. október 17-én székesfehérvári püspökké nevezte ki a király. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Katolikus Népszövetség és a Budapesti Katolikus Kör alelnöke ; vezető szerepe van az Országos Gyermekszanatorium-Egyesületben is. A közjogi és törvénykezési, valamint a közgazdasági és közlekedésügyi bizottság tagja. Zichy Gyula gróf pécsi r. k. püspök. Vásonkcöi Zichy Gyula gróf született 1871. november 7-én a fejérmegyei Nagylángon, mint néhai id. Zichy János és neje. Rhedern Mária grófnő fia. Első nevelését családja körében nyerte, majd a kalksburgi kollégiumba és a ciszterciták székesfehérvári főgimnáziumába adták tanulni, ahol a költő Kálmán Károly volt képviselő nevelése alá került. Midőn az érettségit letette, Székesfehérvár akkori püspöke, Steiner Fülöp dr. felvette az egyházmegye fiatal gárdájába és tanulmányai elvégzésére az innsbrucki jezsuita-egyetemre küldötte, ahol 1895. július 25-én áldozópappá szentelte és Budakeszire tette káplánnak. 1897-ben már mint egyházi cenzor és pápai számfeletti titkos kamarás Rómába került a nemes ifjak akadémiájára, ahol három év alatt tökéletesítette tudását. Innen 1901. októberében egyenesen a pápa környezetébe került mint szolgálattevő kamarás; az utolsó háromszáz esztendő alatt ö a második ember az anticamera segretában. (Az első szintén Zichy gróf volt, az 1883-ban elhunyt Ferenc.) Ez állásában egyrészt a Rómában járt magyar zarándokok ciceronéja, tanácsadója volt, másrészt a szentszéket a magyar viszonyokról mindig a legpontosabban informálta. 1901ben tagja volt annak a pápai küldöttségnek, amely a krakkói hercegpüspök és a prágai hercegérsek számára a biborosi kalapot Budapestre hozta. 1902-ben ö Felsége buksi c. apáttá nevezte ki, 1905. október 17-én pedig a pécsi püspöki székre emelte. Ugy XIII. Leó pápának, mint különösen X. I'ins pápának megkülönböztetett bizalmát és rokonszenvét bírta.