1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Főrendiház - XI. Ő felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Ludvigh Gyula

182 Ludvigh Gyula i84i-l)cu Szepcsbélán született ; atyja Ludvigh János volt, a kitűnő publicista és nagy hazafi, ki 1848-ban országgyűlési képviselő és kormánybiztos volt s a világosi fegyverletétel után Haynau által halálra ítéltetve, családjával együtt külföldre menekült. Tanulmányait Belgiumban végezte. A magyar alkotmány helyreállítása után 1867-ben osztálymérnökké nevezték ki a vasúti központi irodába ; 1868-ban kiküldetést kapott a francia és belga vasutak tanulmányozására, s visszajőve több vasúti vonal nyomjelzésénél vett részt. 1872-ben mint vasúti felügyelöt kiküldöttek törökországi vasutaknak az európai vasúti hálózattal való csatlakozása ügyének tanulmányozására. 1881-ben a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban a műszaki tanács szerveztctvén, az út- és középépítési osztály vezetőjévé nevezték ki. 1882-ben a vasút- és hídépítési osztály élére állították, 1883-ban az államvasutak igazgatósága összülésébe taggá nevezték ki. Az 1858-i országos kiállításon a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium kiállítását ő rendezte. 1887 elején miniszteri tanácsossá s a magyar királyi államvasutak elnökigazgatójává nevezték ki. 1893 óta élethossziglan kinevezett tagja a főrendiháznak. A hazai rendjelek közül a Ferenc József-rend nagykeresztjének, a Szent István-rend kiskeresztjének, a Lipót-rend lovagkeresztjének és a II. osztályú vaskorona-rendnek, azonkívül számos nagy külföldi rendjelnek tulajdonosa. Az 1896. évi ezredéves országos kiállítás közlekedési csoportjának elnöke volt. Tagja a kereskedelemügyi minisztériumban felállított tarifabizottságnak. A Magyar vasúti és hajózási klub elnöke. Huszonkét évig állott a magyar államvasutak élén s ez idő alatt az államvasutak oly magas színvonalra emelkedtek, hogy mintaképen hivatkoznak arra ; mint mérnök nemcsak itthon, de főleg a külföldön is igen nagy tekintélynek örvend. 1905 január 19-én ő Felsége a közlekedésügy terén szerzett érdemei elismeréséül titkos tanácsossá nevezte ki. Az 1905-i választások alkalmával fellépett a késmárki kerületben, de kisebbségben maradt. 1906-ban államtitkári címet kapott. 1909-ben lemondott a magyar államvasutak elnökigazgatói állásáról és nyűg-