1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Széchenyi Béla gróf

53 az azzal járó kiváltságos jogokkal ruházta fel. A „Pozsonyi művészeti társaság" védnöke. Elnöke a „Pozsonyi közművelődési egyesületnek", a „Pozsonyi szépitö-egyletnek", továbbá a „Magyar földhitelintézet" vidéki bizottságának. Tagja a pozsonymegyei törvényhatóságnak és a közigazgatási bizottságnak. Azonkívül tagja még a „Vörös-kereszt Egyesületinek, a „Felsőmagyarországi Közművelődési Egyesületinek, a „Kárpát-Egyletnek is. Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Június 1-től szeptember 30-ig Vöröskö, u. p. Cseszte; október 1-től május 31-ig Pozsony, szenioratusi palota. Széchenyi Béla gróf, koronaőr. Született Budapesten, 1837. február 3-án. Fia a legnagyobb magyarnak, Széchenyi István grófnak. Gyermekkorát nevelői körében Budapesten és Czenken töltötte. 17 éves koráig magántanuló volt, s vizsgáit a soproni gimnázium tanárai előtt tette le. Az államtudományokat és a jogot Berlinben, majd később Bonnban hallgatta. Tanulmányait befejezve, Angliába ment. 1857-ben több fiatal magyar főúr társaságában hosszabb külföldi útra indult. Már 1859-ben főispánsággal kínálták meg, de e méltóságot nem fogadta el. 1861-ben Sopronmegye egyik választókerületének képviselője lett, de csak rövid ideig, mert 1862-ben Károlyi Gyula gróffal Amerikába utazott. Erről az útjáról munkát is irt, amelyet útitársának ajánlott. Az irodalom terén ez volt az első kísérlete. 1865-ban Kismartonban képviselővé választatott. 1867ben és 1870-ben Algírba expedicziót vezetett oroszlán-vadászatokra, még pedig három izben. Ottani élményeiről irt leveleit a „Vadász- és Versenylap" tette közzé. 1870-ben megnősült, nőül vévén Erdődy Hanna grófnőt, aki azonban rövid idő múlva meghalt. Ekkor a külvilágtól teljesen elzárkózva Czenken tartózkodott, s csak 1876-ban adott ismét életjelt magáról, amikor a Fertőben kőkori leletekre bukkant. Ugyanekkor határozta el, hogy KözépÁzsiába egy expedicziót indit, s tekintettel útja várható veszélyeire, elindulása előtt ügyeit idehaza elrendezte. Atyja kéziratait az Akadémiának, ereklyéit pedig a Múzeumnak ajándékozta, s 1877. deczember 4-én Lóczy Lajos és Kreitner hadnagy társaságában útnak indult. Beutazták majdnem egész Ázsiát, az ázsiai szigeteket, Japánt és bár tulajdonképi czéljukhoz: Tibet fővárosába, Lhassába nem juthattak el, az expediczió mégis nagy siker-