1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Városy Gyula

lő nyokat hallgatott, teológiai tanulmányait pedig Rómában, a „Colleggio Urbano de Propaganda Fide"-ben mint a Szent Athanázról nevezeti görög papi kollégium növendéke fejezte be, s ugyanitt avattatott teológiai doktorrá 1863-ban. Aldozárrá 1863. november 8-án Rómában, a szt. Athanázról nevezett görög templomban szenteltetett. 1869-ig tanulmányi felügyelője volt a szamosujvárpapnevelőnek, s tanára az egyháztörténelemnek és a kánonjognak

< Ettől fogva a gyulafehérvári és fogarasi érsek oldalán működött mint titkár, érseki szentszéki ülnök és házassági törvényszéki biró. 1869-ben az érseket a vatikáni szent zsinatra kisérte el. 1873-ban czimzetes esperessé neveztetett ki, majd 1874. november 25-én Ő Felsége lugosi püspökké nevezte ki, a pápa pedig 1874. deczember 21-én prekonizálta, mire 1875. február 14-én a balázsfalvai érseki székesegyházban püspökké szenteltetett. A lugosi egyházmegyét 20 évig kormányozta. Tanulmányutakat tett Olasz-, Franczia- és Némethonban. XIII. Leo pápa házi prelátusává, pápai trónállóvá és római gróffá nevezte ki. A lugosi egyházmegyében számos kanonika szemlét tartott és sok templomot szentelt fel. 1894. november 9-én gyulafehérvári és fogarasi érsekké és metropolitává neveztetett ki, 1895. márczius 18-án pedig a pápa is az érseki székre helyezte át. Beiktatása 1895. május 26-án Balázsfalván történt meg. A katholikus központi kongrua-bizottságban kiküldöttje a püspöki karnak. (Budapest, V., Continental-szálló. — Balázsfalva.) Városy Gyula, kalocsai érsek. Született Zomborban 1846-ban. Pappá szenteltetvén, 1870-ben Csonoplyán segédlelkészkedett, 1875-ben érseki levéltárnok, 1876-ban szentszéki jegyző, majd a kalocsa-főegyházmegyei érseki könyvtár igazgatója, 1880-ban a kisebb papnevelő-intézet aligazgatója, s az érseki liczeumnak helyettes tanára, később pedig rendes tanára lett. A pápa 1880-ban tiszteletbeli kamarásává nevezte ki. 1883-ban szentszéki ülnökké és a középiskolai tanárvizsgáló bizottság tagjává, 1886—ban zsinati vizsgálóvá és bekebelezett teológiai doktorrá, 1887-ben a kalocsai nagyobb papnevelőintézet kormányzójává és czimzetes kanonokká neveztetett ki, 1889-ban pedig javadalmas kanonok lett. 1889-ben a babolchai apáti czimet kapta. 1892 után oldalkanonokja volt Császka érseknek és főesperese a tiszai kerületnek. A pápa prelátusává nevezte