1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Képviselőház - I. Törvényhatósági joggal felruházott városok - Kelemen Samu - Bánffy Dezső báró

203 ismeretes Mamuzsics, szabadkai polgármester ellen folytatott harcza. A parlamentbe 1901-ben jutott először szülővárosa 11. kerületében, s ugyanez a kerület választotta meg Törley József pártonkívüli jelölttel szemben a múlt évi általános választások alkalmával is, mig az idén egyhangúlag nyert mandátumot a függetlenségi és 48-as párt programmja alapján. Budapest, VIU., Pannónia-szálló. — Szabadka. Szatmár város. Kelemen Samu (függetlenségi és 48-as). Nagyváradon, 1862. október 23-án született, s miután középiskoláit szülővárosában, a jogot pedig a budapesti egyetemen elvégezte, 1876-ban Szatmáron telepedett meg, mint gyakorló ügyvéd és csakhamar a vidék egyik legnevesebb és keresettebb védőügyvéde lett. Élénk részt vett Szatmármegye törvényhatósági és társadalmi életében, tagja a törvényhatósági bizottságnak, éveken át igazgatója volt a szatmári kereskedelmi és iparbanknak, majd pedig ez állást az intézet ügyészi állásával cserélte fel. Pár év előtt országszerte nagy feltűnést keltett a testvérgyilkos Pap Béla ügyében való védőügyvédi szereplése, s a végtárgyaláson mondott beszéde a Zöldi-féle „Magyar perbeszédek" gyűjteményében is megjelent. Jogi dolgokon kivül előszeretettel foglalkozik közgazdasági tanulmányokkal is. A múlt évi általános választások alkalmával Szatmár városának mandátumát függetlenségi és 48-as párti program m alapján Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi miniszterrel szemben, az idén pedig április 30-án, egyhangúlag nyerte el. Budapest, VII., Royal-szálló. — Szatmár. Szeged város, I. kerület. Bánffy Dezső báró (pártonkívüli). 1843. október 28-án született Kolozsváron. Itt végezte a gimnáziumot és jogot is itt hallgatott. A berlini és lipcsei egyetemet is hallgatta, ahol főleg az államtudományokkal foglalkozott. 1864ben nagyobb külföldi utat tett. 1869 és 1872-ben Szolnokmegyében lépett fel balközépi programmal, de mind a kétszer kisebbségben maradt. 1875-ben követte Tisza Kálmánt a fúzióba, ki őt Belső-Szolnokmegye főispáni székébe hivta meg, s egyszersmind