1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Képviselőház - I. Törvényhatósági joggal felruházott városok - Wesselényi Miklós báró

196 oklevelét szerezte meg. Miután a nemzetgazdaságtan magántanárává habilitáltatott, jogtanári működését Kassán kezdte meg mint segédtanár, majd mint rendkívüli tanár Győrött folytatta. A jogakadémiák újjászervezésekor Pozsonyba hivták meg a statisztika és közigazgatás rendes tanszékére. 1891-ben a kolozsvári egyetem nemzetgazdaságtani és pénzíigytani tanszékére nevezték ki. Az Akadémia 1887-ben választotta tagjai sorába. Tiszteletbeli tayja az országos közegészségügyi egyesületnek. A hazai tudományos irodalmat számos kivá'ó müvei ajándékozta meg. Önálló művei közül ismertebbek : „Nemzetgazdaságtan"-a, mely egyik legkitűnőbb jogi tankönyvünk; az Akadémia pályadijával jutalmazott „A nemzetgazdaságtan haladása és irányai az utolsó 15 év alatt" és „Az aranyvaluta behozatala Németországban." Mint hirlapiró is hasznos tevékenységet fejtett ki. Ő szerkesztette az első pozsonyi magyar napilapot, majd a 133 éves Pressburger Zeitungot, melynek hasábjain heves agitácziót folytatott Pozsony megmagyarosodása érdekében. Az 1905-iki választásoknál Kolozsvár I. kerülete bizta rá képviseletét, ujpárti programm alapján. Az idén a függetlenségi párt elveit tette magáévá, s a lefolyt választásoknál ezen párt programmjával választolta kerülete képviselőjévé. Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Kolozsvár. Kolozsvár sz. kir. város, II. kerület. Wesselényi Miklós báró (függetlenségi és 48-as). Zsibón, a Wesselenyiek ősi kastélyában született 1845. deczember 13-án. Nevelését otthon nyerte, majd a kolozsvári ref. kollégiumnak lett a tanulója. Jogi tanulmányait a berlini egyetemen fejezte be, miközben nagyobb utazásokat tett nevelője kíséretében. Hazatérve, átvette birtokainak kezelését és egyúttal nagy tevékenységet fejtett ki Szilágymegye közéletében. A magyarosítás terén üdvösen munkálkodó Wesselényi-kulturegyletnek ő a megalapítója. 1888-ban Szilágymegye főispánja lett. Megnősülvén, elvette Bánffy Ágnes grófnőt. 1899-ben az erdélyi muzeumegylet alelnökévé választotta. Ő Felsége 1898-ban a Lipót-rend lovagkeresztjével, 1902-ben pedig a II. osztályú vaskorona-renddel tüntette ki. Erős nemzeti érzülete miatt, melynek a nemzeti hadsereg kérdésében már többizben kifejezést adott, 1903-ban lemondott főispáni állásáról. 1905-ben csatlakozott Bánffy Dezső báró párt-