1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - XI. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Szabó József - Szalavszky Gyula

166 tovább folyik. Ezen^mozgalomról diszes könyvet is adott ki „Emlék­könyv a gör. szert. kath. magyarok római zarándoklásáról" czim alatt. Főrendiházi taggá 1896-ban neveztetett ki. Budapest, VI., Nagy János-utcza 44. Szabó József. Született 1836-ban. Atyja Lajos, főkormányszéki tanácsos, anyja zabolai Mikes Zsófia grófnő volt. A liczeumot Kolozsvárt, a jog­akadémiát Nagy-Szebenben végezte, letette az államvizsgát is, de nem lépett államszolgálatba, hanem a gazdasági pályát választotta és már 1859-ben szászfenesi birtokát egészen önállóan kezelte. A kolozsmegyei közigazgatási bizottság tagja; az erdélyi országos gazdasági egyesület pedig 1888-ban, Mikó Imre gróf halála után elnökévé választotta. Tagja az orsz. filloxera-bizottságnak. 1896­ban a Ferencz József-rend középkeresztjével tüntette ki, 1898. szeptember 10-én pedig főrendiházi taggá nevezte ki a király. 1903-tól fogva cs. és kir. kamarás. Budapest, IV.. Bristol-szálloda. — Szászfenes, Kolozsm. Szalavszky Gyula. Született 1846. április 12-én Galgóczon. 1872-ben Nyitrán ügyvédi irodát nyitott és mint ügyvéd 1883-ig működött; ezen év július 2-án Nyitramegye alispánjává választották. Alispánsága alatt ren­dezte a megye kuszált közviszonyait és megalapította a „Felvidéki magyar közmivelődési egyesület"-et, melynek alelnöke, majd elnöke lett. 1887. szeptember 27-én Nyitramegyének főispánja, és e minőségében 1888. márczius havában a Vág jobbparti ármen­tesitő társulat miniszteri biztosa lett, 1890. május 23-án belügy­miniszteri államtitkárrá neveztetett ki, mely állásában kidolgozta a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot. 1890-ben a huszti kerület orsz. képviselőjévé választották; 1892-ben ugy a huszti, mint a nagytapolcsányi kerület egyhangúlag megválasztotta; e mandátumok körül a nagytapolcsányit tartotta meg. A Szápáry­kabinet lemondása alkalmával lemondott az államtitkárságról és 1892. deczember hóban Trencsénmegye, 1893-ban pedig még Pozsonymegyének és Pozsony városnak is főispánja, és még ez évben főrendiházi tag lett. Főispáni állásától 1898-ban, illetőleg 1899-ben vált meg. 1897 óta tagja a Vág jobbparti és alsó dud­vágvölgyi ármentesitő társulatoknak. A Szent István-rend kis-

Next

/
Thumbnails
Contents