1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - XI. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Ghyczy Béla

141 hétszemélyes táblánál, a kir. ítélőtáblánál, továbbá 10 évig a semmitószéknél biráskodott Egy évtizedig szerkesztője volt a „Döntvénytárának Zlinszky Imrével és Dárday Sándorral együtt. Közreadta román nyelven a polgári perrendtartást és több jogi folyóiratban fejtett ki irodalmi tevékenységet. 1881-ben képviselője lett a rékási kerületnek szabadelvüpárti programmal, s a birói pályáról a politika terére lépett. A románok közt a hazafias szellemet terjesztette. 1884-ben a Budapesten tartott román konferenczián vezető szerepet játszott. Ekkor alakult meg, az ö elvei alapján, a mérsékelt román-párt. 1884-ben ismét megválasztották a rékási kerület képviselőjévé és sok igazságügyi törvényjavaslat tárgyalásában vett élénk részt, valamint több javaslat előadója is volt. Temesmegyei nagybirtokos, megyei bizottsági tag, a gör. keleti román egyházi kongresszus és a metropolitai konzisztorium tagja. Főrendiházi taggá 1887-ben neveztetett ki. 1881-ben a III. oszt. vaskorona-renddel, 1895-ben pedig a Ferencz József-rend középkeresztjével tüntette ki a király. Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Lukarecz, p. Nagytopolovecz Temesm. Ghyczy Béla. Született Budapesten, 1827. április havában. Néhai Ghyczy Kálmán volt pénzügyminiszternek unokaöcscse. Középiskoláit Tatán befejezvén, 1841-ben a bécsi hadmérnöki iskola hallgatója lett, honnét 1846-ban mint tiszt került ki és a következő évben a mérnökkarhoz osztották be. 1848-ban az olaszországi hadsereg hadmérnökségénél részt vett Verona és Peschiera erődítési munkálataiban. 1850-ben százados lett és az utászokhoz került Olmützbe, majd Bécsbe a mérnökkari igazgatósághoz. 1852-től 4 évig katonai építkezéseknél működött, 1856-tól 3 évig Znaimban a mérnökakadémia tanára volt és az építészetet adta el. 1859-ben kirendelték a németországi Rastattba, hol őrnagygyá lépett elő; ezután Gráczban, Aradon és Polában volt a mérnökkar igazgatója. 1863-ban megint Bécsbe helyezték át, tagja lett a mérnökkar tudományos bizottságának. Az 1866-iki hadjáratban szerzett érdemeiért a katonai érdemkeresztet és a szász Albrecht-rend középkeresztjét kapta. Miavai, trienti és linzi állomáshelyei után 1867ben Bécsbe került és egy évig a hadügyminisztériumban működött. A hadügyminisztérium képviseletében részt vett az első delegáczióban. A magyar honvédség szervezése alkalmával törzstiszt