1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - XI. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Batthyány Lajos gróf - Beöthy Zsolt

132 Batthyány Lajos gróf, képviselő. (L. Képviselőház.) Béldi Ákos gróf. 1846. deczember 19-én született Kolozsvárott. Erdély egyik ősi székely családjából származik, mely nevét egy marosmenti helységtől: Beidtől vette, előnevét pedig Uzon székely falutól. 1888ban ő lett Jósika Samu báró utóda Kolozsmegye és Kolozsvár város főispáni székében. 1897-ben egyhangúlag az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnökévé választatott. — Ö Felsége főispáni működésének elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjével, mikor pedig 1905. október 24-én ez állásától megvált, a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Neje Bethlen Emma grófnő. Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Kolozsvár. Beöthy Zsolt. Született Budán, 1848. szeptember 4-én, atyja a közoktatási minisztérium titkára volt. Az algimnáziumot Komáromban a Szent Benedek-rendieknél, a felső osztályokat pedig a pesti ev. ref. kollégiumban végezte. A budapesti egyetemen a jogot elvégezvén, beutazta Angliát és Dél-Európát. 1871-ben segédfogalmazó lett a pénzügyminisztériumban, 1872-ben tanár az állami reáliskolában, 1877-ben pedig bölcsészettudori oklevelet nyert, 1878-ban a magyar történelem magántanára a budapesti egyetemen, Greguss Ágost halála után utóda lett 1883-ban az esztétikai tanszékben rendkívüli, 1886-ban pedig nyilvános rendes tanári minőségben. 1882 óta a tanárvizsgáló bizottság, 1883 óta a közoktatásügyi tanács tagja, majd pedig 1890-től hat éven át a tanárvizsgáló bizottság elnöke és a középiskolai tanárképző intézet igazgatója. 1861-ben tette közzé „Elbeszélések az ifjúság számára" czimü első szépirodalmi művét, 1873-ban pedig már egy szépirodalmi és kritikai Szemle szerkesztője volt, 1876-ban a Kisfaludy-társaság tagja lett, 1877-ben a tudományos Akadémia levelező-, 1884ben pedig rendes tagjává választotta. 1876-ban kezdett tüzetesebben foglalkozni az irodalomtörténettel és ezidotájban jelent meg „A magyar nemzeti irodalomtörténet ismertetése", 1879-ben pedig „A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban" ez. müve, mely utóbbiért a Kisfaludy-társaság száz aranyas diját nyerte el, mig „A tragikum"-ról irt müvét az Akadémia a Karátsonyi-dijjal