1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - IX. Grófok - Lónyay Elemér

')() de kabinetet nem alakíthatott. Közel két évtizedig tartott bánsága alatt a kormányzatával elégületlen horvátok 1903-ban zendülésben törtek ki, amelynek éle az államvasutak magyar feliratai és czimerei ellen irányult. E zendülésnek csak a több helyen kihirdetett ostromállapot vetett véget. 1903. január 27-én, a Szélikormány lemondása után miniszterelnökké neveztetett ki. Mint miniszterelnök azon igyekezett, hogy az obstrukcziót leszerelje. Sikerült is a függetlenségi és 48-as párt egy részével kompromisszumot kötnie, e párt más része azonban tovább obstruált. Ez időbe esik a Szápáry-Dienes-féle megvesztegetési botrány, melynek megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság Khuent is kihallgatta. Ez ügy miatt állása megrendülvén, 1903 augusztus 8-án lemondott. Másodízben, az előbbinél még súlyosabb viszonyok között lépett kormányra szeptember 22-én, de Koerber, volt osztrák miniszterelnök beszéde következtében újból benyújtotta lemondását. A Tisza-kabinetben 1904. márczius 3-án a Felség személye körüli tárczát vállalta el. Képviselői mandátumot 1904. június 17-én, majd pedig az 1905-iki általános választások alkalmával Temesváron nyert. Az idei évben nem lépett fel többé. Cs. és kir. kamarás. Budapest, IV., Szervita-tér 10. Lónyay Elemér. Született Bodrogolasziban, 1863. augusztus 24-én. Gimnáziumi tanulmányait a fővárosban és Sárospatakon végezte, jogot pedig ugyancsak Patakon és Gráczban hallgatott. Államtudományi vizsgálatot tett; 1885-ben a külügyminisztériumba neveztetett ki, 1886-ban követségi attasé lett, 1889-ben pedig követségi tanácsosi czimet kapott. 1895-ben részt vett az orosz czár koronázásán Lajos Viktor főherczegnek, a király képviselőjének kíséretében. 1896-ban megvált a diplomácziai pályától, s nagyobb utazásokat tett Európában és Afrikában. 1890-ben császári és királyi kamarás lett. Lovagja a román korona-rendnek és a belga Lipót-rendnek, azonkívül tulajdonosa az olasz korona-rend középkeresztjének. Bereg- és Zemplénmegyékben nagy kiterjedésű birtokai vannak és Zemplénmegye törvényhatósági bizottságának virilis tagja. A család 1627-től kezdve bárói rangot viselt. Az ő és bátyja, Lónyay Gábor magyar grófi rangja 1896-ban erősíttetett meg. 1900. márczius 22-én Miramare-ban örök hűséget esküdött Stefánia főherczegnőnek, Rudolf trónörökös özvegyének. Bodrogolaszi, Zemplénin.