1906-1910. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1906–1911. Budapest, 1906.

Képviselőház - A) Magyarországi képviselők - Andrássy Gyula gróf

40 vége felé a csíkszentmártoni kerület mandátuma megüresedvén, ott szabadelvű párti programmal képviselővé választatott. 1887-ben ugyané kerület, 1892-ben pedig a budapest-terézvárosi kerület küldötte a képviselőházba. A Wekerle-kabinet megalakítása után 1893-ban Hieronymi Károly belügyminisztersége alatt államtitkárságot vállalt, Tisza Lajos gróf halála után pedig mint a Felség személye körüli miniszter lépett be a kabinetbe és ebben a minőségben fontos politikai tevékenységet fejtett ki a kabinet legsúlyosabb napjaiban. A kabinet bukása után (1895. január 15-én) buzgón közreműködött az egyházpolitikai reformjavaslatok végleges elintézésénél. Az 1896-i választások alkalmával nem kapott mandátumot, csak Andrássy Géza gróf lemondása után választatott meg Rozsnyón. A Bánffy-éra alatt ő és bátyja voltak az inkompatibilitási kérdés körül kifejlődött mozgalom előharcosai. Az 1898 őszén kitört obstrukció folyamán, az ú. n. Tisza-lex benyújtása után ő is elhagyta a szabadelvű pártot és csatlakozott a disszidensekhez. Nagy tényező volt a pártközi megegyezés létrejötténél; ugyancsak ő és Csáky Albin gróf voltak megbízva azzal, hogy Bánffy bárónak hozzák tudomására a pártközi megegyezés feltételeit. Bánffy lemondása utána disszidensekkelegyütt ő is visszatért a szabadelvű pártba. 1898 óta az akadémiának előbb levelező, jelenleg rendes tagja, 1899. óta v. b. titkos tanácsos. Miniszteri tárcájától megválva. 1896-ban megírta nagy müvét »A kiegyezésről*, amelyben Deák Ferenc alkotásának történelmi és politikai lényegét fejtegeti. Müvét az akadémia a Bródy-féle dijjal koszorúzta meg, ö azonban a 3000 forintos dijat az akadémia rendelkezésére bocsátotta Deák Ferenc élet- és jellemrajza megírására. Még nagyobb feltűnést keltett második történelem-politikai munkája: »A magyar állam fennmaradásának és alkotmányos szabadságának okai«. 1901-ben Losonc városa egyhangúlag választotta meg. 1902 óta a Társadalomtudományi Társaság elnöke. Tagja volt az 1903-ban a vesztegetési ügyben kiküldött parlamenti vizsgáló bizottságnak és a szabadelvű párt kilences bizottságának. Az 1904. november 18-i események után elsőnek lépett ki a szabadelvű pártból. A disszidensek vezére lett és pártjával csatlakozott a szövetkezett ellenzékhez, amelynek soraiban előkelő politikai szerep jutott neki. E párt 1905-ben