1906-1910. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1906–1911. Budapest, 1906.

Főrendiház - Wimpffen Szigfrid gróf - Wlassics Gyula

28 viselőjével szemben szabadelvüpárti programmal képviselőjévé választotta. Később az alkotmánypárthoz csatlakozott. Az 1906. évi általános képviselőválasztások alkalmával nem lépett fel. Wimpffen Szigfrid gróf 1865. szeptember 6-án született Bécsben mint néhai Wimpffen Viktor gróf és Sina Anasztázia grófnő fia. A bel- és külföldön végzett gazdasági és jogi tanulmányainak befejezése óta nagy kiterjedésű birtokait kezeli. A keinbergi (Stájerország), máslaki. fibisi, hódosi, kizdiai és ercsi uradalmak ura. 1892. június 11-én Bécsben egybekelt Stockau Franciska grófnővel, akivel való házasságából öt gyermek származott. A főrendiházba szóló ki rálvi meghivó-levelet 1905-ben nyerte. Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke, 1852. március 17.-én született Zalaegerszegen. A középiskolát Nagykanizsán és Budapesten, az egyetemi tanfolyamot pedig Budapesten és Bécsben végezte s azután idehaza ügyvédi oklevelet szerzett. Már 1875-ben állami szolgálatba lépett s a törvényszéknél, kir. táblánál és az igazságügyminisztériumban működött. 1882-ben komáromi és később budapesti alügyész lett, de e minőségeiben is mindig az igazságügyminisztérium kodifikatórius osztályában működött. Rövid idő múlva igazságügyminiszteri titkárrá és később budapesti helyettes kir. főügyésszé neveztetett ki. Az igazságügyminisztériumban a bűnvádi eljárás kodifikációjávai foglalkozott, ezenkívül a kir. táblai és birói szervezeti törvények előadói tervezetét és egyéb törvénytervezeteket készített el. Az első Wekerle-kabinet megbízta annak idején a bírói és közigazgatási hatóságok között támadt hatásköri összeütközések fölött döntő bíróságról és eljárásról szóló törvénytervezet elkészítésével, amit teljesített is. Irodalmi működésének és a kodifikációban tanúsított szakértelmének méltánylásául 1891-ben egyetemi tanárrá neveztetett ki. Ez idő alatt megírta »Hazánk és a büntetőjog fejlődése« című munkáját, mely francia nyelven is megjelent és sajtó alá rendezte három kötetben Deák Ferenc munkáit és az első kötetben essayt írt Deákról. 1892-ben a csáktornyai