1906-1910. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1906–1911. Budapest, 1906.

Képviselőház - A) Magyarországi képviselők - Juriga Nándor - Ifj. Justh György - Justh Gyula

134 1876-ban pedig a békésgyulai járás főszolgabírája lett. 1879-ben Csanádmegyébe, Tornyára költözött, hol átvette atyja egyik birtokának kezelését; azóta élénken részt vett Csanádmegyének úgy közéletében, mint társadalmi mozgalmaiban s szervezte a csanádmegyei függetlenségi és 48-as pártot és a törvényhatósági ellenzéket. Az 1881-i képviselőválasztáskor a függetlenségi párt a battonyai választókerületben képviselőjelöltül léptette föl, de a kormánypárt jelöltjével szemben pár szavazattal elbukott. Az 1884-i és az 1887.-i képviselőválasztások alkalmával Makó város képviselője gyanánt jutott be a Házba. 1892-ben Szolnok választotta meg, 1896 óta pedig állandóan Makót képviseli. Irt közigazgatási és vízi ügyekről cikkeket. 1890-ben a függetlenségi és 48-as párt alelnökévé választotta. 1891-ben a közigazgatási vita alkalmából szervezett vitarendező bizottságnak elnöke volt. 1893-ban a lemondó Eötvös Károly helyébe, míg ő párbajban kapott súlyos sebével vidéken feküdt, a függetlenségi és 48-as párt megválasztotta elnökévé. 1894. február 21-én mondott beszéde nevezetes momentuma.volt az egyházpolitikai vitának. Az 1895. február 22-én bekövetkezett pártszakadás alkalmával a régi körből 35-ödmagával kilépett s az Eötvös-töredékkel együtt új függetlenségi és 48-as kört alakított, mely kör tagjainak száma csakhamar 53-ra szaporodott. Az új kör elnökévé szintén Justhot választotta, ki ez állásáról 1895. december elején Kossuth Ferenc javára lemondott. Az interparlamentáris konferencián részt vett. Az ezredéves ünnepségek alkalmával a korona és a koronázási jelvények vitelére kirendelt országgyűlési küldöttségnek tagja volt. Az összeférhetlenségi törvény megalkotásánál igen buzgó tevékenységet fejtett ki. ö volt az 1897-ben a büntető perrendet életbeléptetö törvényjavaslat 16. §-a és 1898. évben Bánffy ellen megindult obstrukció egyik vezére. Az 1904. évi november 18.-i események után megalakult ellenzéki koalíció vezérlő-bizottságának tagja. 1905. február 20-án a képviselőház elnökévé választatott és székét minden párton tetszést nyert beszéddel foglalta el. A Tisza-kormány lemondása után egyike volt