1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Városy Gyula

34 újabb kibővítésére ismét 50,000 koronát áldozott. Ugyancsak saját pénztárából egy építendő leánynevelőintézet részére 40,000 koronányi költséggel megfelelő telket vásárolt. Püspöki működése alatt szerzett érdemeinél fogva a pápa házi prelátusává, trónállóvá s római gróffá lett; az országos ezredéves ünnepség alkalmából a Lipót-rend középkeresztjét kapta, 1903-ban pedig ő Felsége a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Városy Gyula székesfehérvári r. k. püspök 1846-ban született Zomborban. 1870-ben Csonoplyán volt segédlelkész, 1875-ben érseki levéltárnok, egy évvel utóbb szentszéki jegyző, majd a kalocsa-főegyházmegyei érseki könyvtár igazgatója, 1880-ban a kisebb papnevelőintézet aligazgatója s az érseki líceumnak helyettes, majd rendes tanára. Ugyanekkor nevezte ki a pápa tiszteletbeli kamarásává. 1883-ban szentszéki ülnök és a középiskolai tanárvizsgáló bizottság tagja, 1886-ban zsinati vizsgáló és bekebelezett theologiai doktor, 1887-ben a kalocsai nagyobb papnevelő kormányzójává neveztetvén ki, egyben címzetes kanonokká is lett, 1888-ban pedig javadalmas kanonokká neveztetett ki; 1889-ben a babolchai apátság címét kapta és 1892 után Császka érsek oldalkanonokja volt és a tiszai kerület föesperese. Az utolsó időben pápai prelátus és a budapesti központi papnevelőintézet igazgatója volt. Püspökké 1901. november 1-én neveztetett ki. <á&