1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Képviselőház - Magyarországiak - Pavlovics Ljubomir - Perczel Dezső

358 Pavlovics Ljubomir, Torontálmegye, Törökbecse kerület 1869-ben született Törökbecsén. Középiskolai tanulmányait szülőhelyén, az orvosi fakultást pedig Budapesten és Bécsben végezte. Gyakorló orvos és középiskolai egészségtanár Törökbecsén. Törökbecsei szerb hitközségi elnök, a temesvári püspökségi szentszék elnöke, vármegyei bizottsági tag és mint ilyen élénk részt vesz úgy a társadalmi, mint a politikai és az egyházi életben. A legutolsó szerb kongresszusnak tagja és jegyzője volt. Az 1901.-i általános választások alkalmával szerb nemzetiségi programmal megválasztották a kerület régi képviselőjével, Hohonczy Gedeonnal szemben ; 1905-ben e kerület újra megválasztotta. Perczel Dezső, Tolnamegye, Bonyhád kerület született 1848. január 18-án Szegzárdon, hol atyja, néhai Perczel Béla, a későbbi m. kir. igazságügyminiszter, akkor Tolna vármegye alispánja volt. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezvén, ügyvédi oklevelet nyert. Közigazgatási pályáját 1868. augusztus havában kezdte meg, mint Baranya vármegye tiszteletbeli aljegyzője; 1869-ben harmadaljegyző, majd fokozatosan másod- és első aljegyző lett és tevékenyen részt vett a köztörvényhatóságok rendeséséről szóló 1870. évi XLII. t.-c. végrehajtási munkálataiban. Az e törvény alapján megejtett első tisztújítás alkalmával 1871-ben a völgy ségi járás szolgabirájává választatott, mely közigazgatási járás jelenlegi kerületét is képezi. 1877. március havában Tolnamegye alispánjává választatott, s az 1878. és az 1884.-Í általános tisztújítások alkalmával mindenkor egyhangúlag emelte őt megyéje köz<ínsége e legfőbb tisztségre. Megyéje igazgatását magas színvonalra emelte ; főkép a megye közlekedési viszonyainak fejlesztése körül szerzett nagy érdemeket; kiváló része volt a budapest-pécsi és a szegzárd-rétszilasi vasút létrehozásában. 1887-ben a bonyhádi és pinczehelyi kerület kérte jelöltjéül fel s ő az előbbinek, mely honossági kerülete is, képviseletére vállalkozott, tíz és félévi alispánkodás után lemondván e tisztségről. Ugyané kerület 1892-ben a téli választások idején, valamint az 1896,-i áltatános választás alkalmával is nagy többséggel választotta