1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Képviselőház - Magyarországiak - Horváth Gyula - Horváth József

288 Horváth Gyula, Fejérmegye, Csákvár kerület született 1867-ben Sárbogárdon. Középiskoláit Székesfehérváron és Pápán, a jogot Budapesten végezte. Tanulmányai végeztével beutazta Németországot, s hosszabb időt töltött Berlinben. 1892ben tett ügyvédi vizsgát s Budapesten telepedett le. A »Magyar Jogász« című szaklapnak egyik alapítója és társszerkesztője, s a » Törvényszéki és Rendőri Ujság« főszerkesztője volt. Az »Ébredés« című politikai hetilap főmunkatársa. 1901-ben a csákvári kerület, Meszlény Lajos kerülete, küldte a parlamentbe függetlenségi és 48-as párti programmal. Az 1905.-Í választásnál ugyané kerületben egyhangúlag választották meg. Horváth József Zemplénmegye, Megyaszó kerület 1868-ban Aradmegyében született. Középiskolai tanulmányait részben a cisztercitarend bajai intézetében, részben Aradon végezte és azután jogi pályára lépett. Első négy szemeszterét a bécsi és berlini egyetemeken abszolválta, majd hazajött és a budapesti tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Eközben azonban hajlama a szépirodalom terére vezette. Túrcairó-munkatársa lett a Pesti Hirlap-nak és különösen az egyházpolitikai háborúságok idejében nagy feltűnést keltettek szépirodalmi tárcái, melyekbe belevitte a liberális egyházpolitikát. Tárcái »Mosolygó Történeteké cím alatt külön kötetben is megjelentek, de ezzel a kötettel egyszersmind búcsút is mondott a szépirodalomnak és ezentúl már csak szórványosan jelent meg tőle tárca és karcolat a napilapokban. Ideig-darabig még Budapesten maradt, de azután külföldre került, beutazta az egész kontinenst és Angliát, elsajátította a német, francia és angol nyelvet, majd ismét hazakerülve, a sport iránt érdeklődött (maga is futtatott), megirta »A handicap« című könyvét, melyet nyomban német és francia nyelvre is lefordítottak. Ezután befejezte jogi tanulmányait, államtudor lett, mire Árva varmegyében megválasztották szolgabírónak, majd alig egy esztendei szolgálat után főszolgabírónak és e minőségében indította meg 1903-ban a vármegyei tisztviselők mozgalmát, amely a vármegyei tisztviselők fizetésrendezését eredményezte. E mozgalmat a szerkesztésében megjelenő »A V;irmegye« című közigazgatási szak-