1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Szögyény-Marich László

182 egyhangúlag képviselővé választatott, ő azonban a nagytapolcsányi kerület képviseletét fogadta el. Szapáry Gyula gróf miniszterelnökségének megszűntével a belügyi államtitkárságról lemondván, 1892. december havában Trencsénmegye, majd 1893-ban egyszersmind Pozsonymegye és Pozsony sz. kir. város főispánjává és ugyanez évben főrendiházi taggá neveztetett ki. A három törvényhatóság főispáni állásának betöltése közben kifejtett közhasznú működésének legfelsőbb elismeréséül 1896. májusban valóságos belső titkos tanácsos lett. 1898-ban pozsonyi, 1899-ben trencséni főispáni állásától érdemeinek elismerése mellett saját kérelmére felmentetett s ez alkalommal Pozsony és Trencsén városok díszpolgára lett. Valóságos belső titkos tanácsos ; a szent István-rend kiskeresztese. 1897 óta tagja a vágjobbparti és alsó dudvágvölgyi egyesült ármentesítő és belvízlevezető társulatnak. Szögyény-Marich László 1841. november 12-én született Bécsben; legidősebb fia az 1893ban elhunyt hasonló nevű országbírónak és volt főrendiházi elnöknek. A középiskolákat Székesfehérváron, az egyetemet Bécsben végezte. 1861-ben lépett a közpályára mint Fejérmegye aljegyzője. 1862-ben ügyvédi oklevelet nyervén, mint joggyakornok a kir. táblánál működött. 1867-ben Fejér vármegye egyik szolgabirája lett, majd tiszteletbeli főjegyző, 1869-ben a bodajki kerület országgyűlési mandátumát nyerte el Deák-párti programmal. A Sennyey-csoport híve volt; de midőn 1875-ben ez a párt megszűnt és az egyesült ellenzék keletkezett, egyik párthoz sem csatlakozott s pártonkívüli maradt. 1878-ban a szabadelvű párthoz csatlakozott és akkor a pénzügyi bizottságba és a delegációba választatott. Az utóbbiban több évig mint a külügyi albizottság előadója szerepelt. 1882-ben a külügyi hivatalba mint II. osztályfőnök hivatott meg. 1883-ban I. osztályfőnökké nevezték ki és a valóságos belső titkos tanácsosi címmel tüntették ki, miután már előbb cs. és kir. kamarás lett; a vaskorona-rend I. osztályát és a Lipót-rend nagykeresztjét is birja. Elnöke volt ama konferenciáknak, melyek 1890-ben az osztrák-magyar monarchia és a Németbirodalom kiküldöttjei közreműködése mellett az Ausztria-Magyarország és Németország között létesített vám- és kereskedelmi