1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Khuen-Héderváry Károly gróf - Orczy Béla báró

57 csészcti, 1841-ben jogtudor lett. Ugyanez évben az ügyvédi vizsgát letette. 1886-ban, bölcsészeti félszázados tudorsági évfordulója alkalmával, díszoklevéllel lett megtisztelve. 1841-ben Pest-1'ilisSoltmegyében, 1842-ben Bács-Bodrogmegyében mint tiszteletbeli aljegyző, 1844-ben Hevesmegyében tiszteletbeli főjegyző volt. 1846-ban a magyar helytartó-tanácshoz tiszteletbeli titkárrá neveztetett ki. 1846-ban cs. és kir. aranykulcsos méltóságra emeltetett és József főherczeg nádornál ő fensége haláláig mint személyes kamarása szolgált. 1848-ban a pozsonyi országgyűlés berekesztése után a helytartósági titkári állástól megvált. Az ország déli részeiben kitört mozgalmak kezdetével a pestmegyei nemzetőr-csapattal a Ferencz-csatorna melletti táborba vonult. Az év vége felé mint nemzetőri százados a kassai első ütközetben részt vett; a pestmegyei nemzetőri csapat feloszlatása után hazatért. Ezen időtől fogva részint Ujszászon lakott, részint a külföldön utazott és főleg gazdasággal foglalatoskodott. 1863-ban a Pestmegyében alakult inség-segélyezési bizottmányba választatott és e bizottság tevékenységének befejezéséig mint a kecskeméti járás albizottságának elnöke működött. 1865-ben az abonyi kerület országgyűlési képviselőjévé választatott és a kiegyezést előkészítő 67-es bizottság tagja volt; 1867-ben beválasztatott az első delegatióba. 1868ban Deák Ferencz óhajtására a külügyministeriumban osztályfőnökké neveztetett ki, mely állást azon év május havában elfoglalta és ezen minőségben gróf Beust és gróf Andrássy külügyministerek alatt lll/a évig szolgált. 1879-ben ő Felsége személye körüli ministerré neveztetett ki. 1890-ben nyugalomba lépett és m. kir. főkamarásmesterré lett kinevezve. Irodalmi működése azon ezikkekre szorítkozott, melyeket a Bérczy szerkesztette »Vadászés Versenylapé közlött. 1871-ben valóságos belső titkos tanácsos lett. 1873-ban a szent István-rend középkeresztjét, 1881-ben a vaskorona-rend I. osztályát. 1890-ben a szent István-rend nagykeresztjét kapta. Ezen rendjeleken kívül 21Va évi államszolgálata alatt több külföldi rendjelekkel lett kitüntetve, jelesen a Máltai szent János-rend diszitményével, továbbá porosz, bajor, szász, orosz, olasz, toscanai, norvég, görög, román, perzsa, chinai és japáni nagykeresztekkel. Szögyény-Marich halála óta országbíró. A közgazdasági és közlekedési bizottság tagja.