1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Strossmayer József György

28 polgára. A közművelődési egyletek alkotásában tevékeny részt vett, különösen a szatmári Széchenyi-egylet megalkotásában főtényező és ennek elnöke volt. Egyházi és politikai beszédeiből négy hatalmas kötetet már kiadott; azóta is több eseményszerű beszéd s dolgozat jelent meg tőle, melyek között kiválik a polgári házassági törvényjavaslattal szemben ő Felsége felhívására készített hatalmas memoranduma. 1884-ben az első osztályú vaskoronarendet nyerte, azonfelül 1880. óta valóságos belső titkos tanácsos. 1886-ban római gróffá és trónállóvá neveztetett ki a szent atya által, ki 1893-ban őt a római szentegyház bibornokai sorába emelte. Aranymiséje alkalmával, 1897-ben, a szent István-rend nagykeresztese lett. Tagja a kath. vallás- és tanulmányi alapokra felügyelő és azok kezelését ellenőrző időleges bizottságnak és a földhitelintézet felügyelő bizottságának. Strossmayer József György djakovári r. k. püspök született Eszéken 1815-ben. Alsóbb iskolái elvégeztével pappá lőn. előbb Djakovarott, azután Pesten járt a scminariumba. a hol bölcsészettudor lett. Püspöke innen a bécsi Augustineumba küldötte, a hol theologiae doctorrá lett. Innen Péterváradra ment lelkésznek, majd a djakovári lyceumban tanarkodott. Törekedett Pestre is tanárnak, de ezt, mert magyarul nem tudott, el nem érhette. 1847-ben udvari káplán és az Augustineum aligazgatója, majd a bécsi theologián az eg}'házjog tanára. 1848 bekövetkeztével azonnal elárulta magyarellenes érzelmeit. Sűrű összeköttetésben állott Jellasicscsal, Kulmerre!, Ozegovics Metellel s a horvát* szláv ügyet olyan buzgón felkarolta, hogy 1849-ben djakovári püspökké lett 34 éves korában. A reactio ideje alatt buzgón működött azon, hogy a háború súlyos következményeit enyhítse. 1850-től mint a »Matica illyrika« tagja sokat tett a szlávok művelődésének emelésére; az ő költségén jelent meg Kanavelics Péter műve : »Sveti Jan biskup trogurski« ; számos becses művet aján. dékozott a délszláv akadémiának ; nagyszerű képtárt ajándékozott egy horvát nemzeti múzeum czéljaira és sok áldozatot hozott a tanügy érdekében. 1858-ban valóságos belső titkos tanácsos lett. 1859-ben Kómába utazott, 1860-ban a megerősített birodalmi gyűlés tagja s mint ilyen élénk részt vett a tanácskozásokban,