1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Eötvös Károly

248 Weber Kdével együtt megkezdette a kecskcmét-fülöpszállási h. é. vasút létesítését, mely 1895-ben a közforgalomnak át is adatott. 1898-ban kezdette meg szülőföldjén a balatoni h. é. vasút létesítését, melyre nézve Székesfehérvárról kiindulólag kérte és kapta az előmunkálati engedélyt. 1901. májusban fellépett az időközben megüresedett vaáli kerületben, a mikor azonban kisebbségben maradt Szüts Jenővel, a járás főszolgabirájával szemben, de az 1901-iki általános választásoknál megválasztatott. A függetlenségi (Kossuth-) párt híve. Tagja az összeférhetlenségi és az I. biráló bizottságnak. Eötvös Károly, Pest-Pilis-Solt-Kiskúnmegye, Nagykőrös város 1842. márezius 11-én Mező-Szent-Györgyön, Veszprémmegyében született. Tanulmányait Pápán és Sopronban végezte, jogot Pápán és Kecskeméten hallgatott. 1864-ben az Almássy-féle összeesküvésben való részesség miatt a komáromi hadi törvényszék elé állíttatott s pár hónapig elzárva volt. Kiszabadulván, a pápai jogakadémia tanára lett Kerkapoly helyébe; az észjogot és bölcsészettant adta elő. A Mailáth-Sennyey-kormány alatt »Veszprém<: czímű lapot szerkesztett Veszprémben, hol nemsokára tiszteletbeli megyei aljegyző lett ; 1867-ben pedig a megye első ügyésze. 1871-ben a veszprémi királyi törvényszékhez királyi ügyészsze neveztetett ki. 1872-ben a veszprémi kerület képviselője, mint ilyen a Deák-párthoz csatlakozott. 1872—75-ig a »Pesti Napló« czikkírója volt. A fusióhoz nem csatlakozott s miután egy ideig a kataszteri munkálatok központi vezetésénél működött a pénzügyin inisteriumban, hazament gazdálkodni ; e mellett tevékeny részt vett a megyei és politikai életben. Az orosz-török háború alkalmával tartott népgyűléseken mint vezérszónok szerepelt. 1878ban újból veszprémi képviselő és ekkor a függetlenségi párthoz csatlakozott és az »Egyetértés«-nek lett főmunkatársa, később. Csávolizky kiválása után, vezére. A tisza-eszlári perben védő gyanánt szerepelt s ez által európai hírre tett szert. 1884—87-ig nem volt képviselő s ügyvédi gyakorlatának élt ; végre 1887-ben elfoglalta újból helyét a házban és azóta Nagy-Kőrös képviselője. Irányi halála után a függetlenségi pártkör egyhangúlag elnökévé választotta, de midőn a Wekerle-kormányt az általa kilátásba