1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Képviselőház - A) Magyarországiak - André Gyula - Angyal József

200 lett. Az ezredéves ünnepélyek sorában tervezett június 8-iki felvonulást rendező bizottság elnöke volt. Mint az összeférhetlenségi bizottság elnöke 1897-ben különvéleményt jelentett be négy képviselő ügyében és midőn a többség ellene döntött, elnöki tisztségéről lemondott. 1898. őszén mint a dissidensek egyike kilépett a szabadelvű pártból és ugyanakkor Gálszécsen tartott beszédében mint a kibontakozás első feltételét, Bánffy ministerelnök távozását jelölte meg. A dissidcnsekkel együtt ő is visszatért a szabadelvű pártba. Tagja a Nemzeti Múzeum tanácsának és a fővárosi közmunkák tanácsának. Az összeférhetlenségi bizottság elnöke és az Erzsébet királyné szobor-bizottság, valamint a felirati és a közgazdasági bizottság tagja. André Gyula, Veszprémmegye, Zircz kerület született Ycszprémmegyébcn, Oszlopon 1852. márczius 7-én. Gymnasiumi tanulmányait Veszprémben kezdte s Győrött végezte. A jogi tanfolyamot Győrött hallgatta, melynek befejezése s az államvizsgálat letétele után ügyvédi irodában, majd a papai kir. törvényszéknél folytatott joggyakorlatot, a hol később törvényszéki jegyző lett. 1874-ben ügyvédi vizsgát tett s az ügyvédi páfyára lépett. Evek hosszú során keresztül jogtanácsosa a zirczi apátságba kebelezett magyar cistercita-rendnek s a gróf Esterházy család cseszneki ágából való gróf Esterházy Imre, György és Béla grófoknak. A »Zirczi első takarékpénztárét elnöke, Veszprémmegye tiszteletbeli tiszti ügyésze és megyebizottsági tagja, a zirczi tűzoltóegylet, r. kath. iskolaszék és ipariskolai bizottság elnöke. 1901. október 2-án szabadelvű párti programmal képviselővé választatott. A mentelmi bizottság tagja. Angyal József, Liptómegye, Rózsahegy kerület született Rózsahegyen 1842. június 19-én. Miután jogi tanulmányait a budapesti egyetemen elvégezte, állami szolgalatba lépett, a melyben pénzügyministeri fogalmazóvá, majd ministeri titkárrá és osztálytanácsossá s végül 1892. évben ministeri tanácsossá s kincstári jogügyi igazgatóvá neveztetett ki, a mely minőségben a Lipót-rend lovagkeresztjét nyerte el. Az 1898. évi február 1-én megtartott időközi választás alkalmával a rózsahegyi kerület