1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Szabó József

174 kezetét megalakítani, melyhez később az osztrák vasutak is csatlakoztak. 1880-tól 1892-ig, vagyis a tiszai vasút megváltásától az osztrák-magyar államvasút megváltásáig, az összes vasútállamosítási ügyeknek szintén ő volt az előadója. 1892-ben ő Felsége a magyar-román vasúti csatlakozási szerződés megkötésére őt nevezte ki első teljhatalmú megbízottjának, mely megbízatás közjogi fontossággal is birt annyiban, mert ez volt az első eset, hogy úgy Magyarország, mint Ausztria külön kötötte meg a maga csatlakozási szerződését, s hogy annak megkötésére a közös külügyi hivatal helyett az illetékes magyar és osztrák szakministeriumok osztályfőnökei lettek felhatalmazva. A terhes szolgálat által megviselt egészségi állapota miatt 1893. év tavaszán 2G évi szolgálat után nyugalomba lépett. A szakirodalom terén leginkább a Budapesti Szemlében »Baross Gábor művei és rendszcre« czím alatt megjelent czikksorozatai keltettek feltűnést, melyek önálló röpirat alakjában is megjelentek és érdekes polémiára is adtak alkalmat, később pedig »Vasúti politikánk történetéhez« czím alatt egy Gyulai Pálhoz, mint a Budapesti Szemle szerkesztőjéhez intézett előszóval megjelent füzetben régibb szakirodalmi dolgozatait is közrebocsátotta. A Lipót- és vaskorona-rend III. osztályú, illetve kiskeresztjével és a román korona-rend nagy tiszti jelvényével lett kitüntetve; a főrendiházba 1896-ban neveztetett ki s ott a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságba mint tag, a királyi és országos fegyelmi bizottságba pedig mint póttag lett beválasztva. Szabó József született 1836-ban. Atyja, Szabó Lajos, főkormányszéki tanácsos és anyja Zabolai Mikes Zsófia grófnő voltak. A középiskolát Kolozsváron a r. kath. lyceumban, a jogakadémiát Nagyszebenben végezte ; az államvizsgát letette, de az akkori viszonyok között a hivatalos pályára hajlama nem lévén, a gazdasági pályára lépett es lN59-bcn szászfenesi birtokán (Kolozsvármegyc) már önállóan vezette gazdaságát. Készt vett a vármegyei életben ; régóta tagja a közigazgatási bizottságnak. Az Erdélyi Országos Gazdasági Egyesületnek Mikó Imre gróf halála után, l<S76-ban, alelnökévé, Kemény Gábor báró halála után, 1888-ban, elnökévé választották