1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.
Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Mikó Bálint
168 iránt és búcsút mondva a hírlapírói pályának, ISJŐ-ben fogalmazó-gyakornokká lett a fővárosnál. A következő évben maielnöki segéddé választották. 1879-ben tanácsjegyzővé lett; 1884-ben a közraktárak és az elevátor létesítése körül kifejtett tevékenységéért a koronás arany érdemkeresztet kapta. 1885. április 1-én főjegyzővé választatott. Gyors emelkedése csak fokozta munkakedvét. 1890. április 1-én a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tanácsnokká választotta. 1894. február 21-én Alkér Gusztáv halálával második alpolgármesterré választották a legfiatalabb tanácsnokot. 1895-ben a budapesti lövészeg) r esület főlövészmesterévé választotta, e tisztségről azonban 1896-ban lemondott. Mint második alpolgármesternek nagy része volt a kerületi elöljáróságok újjászervezésében. Kossuth Lajos halála alkalmából ő vezette Torinóba a főváros küldöttségét. Kamermayer Károly polgármester nyugdíjba vonulása után, 1896. november 25-én, polgármesterré, Káth Károly főpolgármester elhunyta után pedig, 1897. október 25-én, főpolgármesterré választatott. 1898. április 21-én a főrendiház élethossziglani tagjává nevezték ki, ugyanazon év november 20-án pedig a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. Tagja az igazoló, a közjogi és törvénykezési, valamint a naplóbiráló bizottságnak. Tagja továbbá a gróf Andrássy Gyula-emlék bizottságának, úgyszintén a kormány kinevezése folytán az Krzsébet-emlék országos bizottságának, kir. tanácsos, a porosz II. oszt. korona-rend és a román II. oszt. korona-rend lovagja. Mikó Bálint 1843-ban született. Tanulmányait Brassóban, Kolozsvárott, Nagyszebenben s mint hites kanczellista a maros-vásárhelyi kir. táblán végeste. 1861 óta élénk részt vett a megye politikai és gazdasági mozgalmaiban. 1876-ban képviselőjelöltül lépett fel a csíkszeredai kerületben s ettől kezdve a kerületnek mindig egyhangúlag választott képviselője volt, mígnem 1882. szeptember 16-án Csíkmegye főispánjává neveztetett ki, követve c széken atyját, Antalt. 1892-ben a Lipót-rend lovagkeresztese lett. A főrendiháznak, mindjárt a ház újjáalakítása után, kinevezés folytán tagja lett. Az erdélyi r. kath. status igazgatótanácsának világi tanácsnoka, a székely nemzeti
