1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Márffy Ágost

166 ily módon részint önálló füzetekben, részint volapük nyelvű folyóiratokban ismertette az egész világgal. E munkálkodásáért a Petőfi-társaság elismerő köszönettel, a volapük terjesztésérc Parisban az egész világ képviselőiből választott akadémia pedig tagsággal tüntette ki. A szent István-rend kiskeresztjét kapta 1879-ben, a valóságos belső titkos tanácsosságot 189<S-ban. Az igazoló bíróság, a naplóbiráló, a pénzügyi és a felirati bizottság tagja ; tagja azonkívül a királyi és országos közigazgatási fegyelmi bíróságnak. Márífy Ágost született Budán, 1826. évi augusztus hó 2-án ; a jogi tanulmányokat Pesten végezte, tanulmányainak befejezte után Pest-vármegyénél gyakornokoskodott, 1846. évi november hó 17-én a magyar kir. helytartótanácshoz mint gyakornok lépett be, 1848. évben a magyar kir. közmunka- és közlekedésügyi ministeriumhoz segédfogalmazóvá neveztetett ki. 1849—1867. években az akkori pénzügyi hatóságoknál fogalmazói, kerületi biztosi és pénzügyi titkári minőségben szolgált. A magyar alkotmány visszaállítása után pénzügyi tanácsossá és a váczi pénzügyi felügyelőség főnökévé, azután királyi tanácsossá és pesti pénzügyigazgatóvá, 1870. évben a magyar kir. pénzügyministeriumhoz osztálytanácsossá, 1872. évben ministeri tanácsossá, 1885. évben helyettes államtitkárrá és 1893. évben második államtitkárrá neveztetett ki. A pénzügyministeriumnál töltött szolgálata alatt részt vett az egyenes adó-törvényekre vonatkozó javaslatok kidolgozásánál, 1884. évtől 1896. évi június 15-ig, azaz nyugalomba vonulásáig, a pénzügyministeriumnak a pénzügyi hatóságok személyzeti ügyeit, az egyenes adók, a bélyeg- és illetékek és a fogyasztási adok ügyeit magában foglaló csoportja élén állt és az államtitkári teendőket látta el. Kitűnő szolgálata elismeréséül ő Felsége neki 1880. évben a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1895. évben a magyar Szent István-rend kiskeresztjét, legkegyelmesebben adományozni, 1896. évben történt nyugalmaztatása alkalmából hosszú évi hű és odaadó szolgálataiért a legmagasabb elismerést kijelenteni. 1898. évben pedig őt a magyar országgyűlés főrendiházának élethossziglani tagjává kinevezni méltóztatott. Budapest székes-főváros törvényhatósági bizottságának választott tagja, a várbeli iskolaszék alelnöke.