1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Keglevich István

159 iskolai kézikönyv gyanánt használtatik ; több tanulmányt irt a valutáról, azonkivül nagyobb akadémiai értekezéseket, illetve emlékbeszédeket (Pauler s Kerkapoly volt ministerek, meg Roscher, a hírneves lipcsei tanár felett) tett közzé stb. Tiszteletbeli tagja a nemzetközi statisztikai intézetnek, stb. 1892-ben az Osztrák-magyar bank kormányzójává neveztetett ki, s valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal lett ő Felsége által felruházva. Bankkormányzói állásától, a melyhez a bank új alapszabályainak emléke fűződik, 1900 elején visszalépett, s ez alkalomból a vaskorona-rend nagykeresztjével lett kitüntetve, miután már két évvel előbb a Fercncz József-rend nagykeresztjével díszíttetett volt fel. Keglevich István 1840. deczember 18-án Bécsben született; atyja, János, az ismert humanista és kormányférfiú volt. Tanulmányai bevégeztével katonai pályára lépett 1857-ben s a 11. dzsidás-ezrednél főhadnagyságig vitte. Az olasz hadjárat után kilépett a hadseregből. 1861-ben a főrendiház korjegyzője volt; tagja volt az 1865-iki képviselőháznak s a conservativ párthoz tartozott. Az alkotmányos ministerium kineveztetésekor letette mandátumát s ez időtől fogva kizárólag a gazdaságnak szentelte idejét. Nyilvános szereplése e téren 1880-ban vette kezdetét, midőn a barsmegyei gazdasági egylet élére állott; számos reformot kezdeményezett s főleg a hitelszövetkezetek érdekében fejtett ki nagy tevékenységet; felállította továbbá a zsitvaújfalusi földmíves-iskolát s a jótékonyság terén is buzgólkodott : 20,000 forinttal járult az aranyos-maróthi kórház alapításához s 6000 forintot adott a kisdedóvó czéljaira. 1883-ban hozzáfogott a magyar bortermelők országos szövetkezetének létesítéséhez ; e vállalkozás azonban nem sikerült. Az országos gazdasági egyesületben és a szesztermelők országos egyesületében szintén tevékenységet fejtett ki. Politikai szereplésének fonalát a főrendiházban vette fel ismét, midőn a keresztény-zsidó házassági törvényjavaslat tárgyalásakor tartott beszédével nagy feltűnést keltett. A javaslatot elfogadta. 1884-ben megválasztatott az aranyos-maróthi kerületben; pártonkívüli volt, de később a szabadelvű párthoz csatlakozott. Az 1885-iki év elején Podmaniczky báró visszalépése után a m. kir. opera és nemzeti színház intendánsává neveztetvén ki, mandá-