1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Ernuszt Kelemen

149 1843-ban a pesti egyetemen a bölcseszet tudorává avattatott. 1846-ben Tcmesmcgyében mint megyei aljegyző lépett a közpályára. Ez időtől kezdve kizárólag az igazságügynek szentelte erejét. Mint ügyész, majd törvényszéki biró, a királyi tábla, végre a legfőbb ítélőszék birája működött, míg előbb a királyi tábla, majd a Curia tanácselnökévé neveztetett ki. Elismert jogi kapaczitás gyanánt tiszteltetvén, tevékeny részt vett a kereskedelmi és váltótörvény megalkotásában, s mint a váltó és kereskedelmi tanácsok elnöke úgy a kir. táblán, mint a Curián hivatott volt e törvényeket a gyakorlatban megvalósítani. A codificatio és az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemei elismeréséül lS75-ben a szt. István-rend kiskeresztjével tüntette ki ő Felsége. Rudolf trónörökös vizsgatétele alkalmával 187(5-ban mint egyik bizalmi férfiú hivatott meg Gödöllőre. A magyar jogászvilág pedig azzal fejezte ki iránta elismerését, hogy az egyik magyar jogászgyülés elnökévé választotta. 1888. május havában a kir. Curia másodelnökévé nevezte ki ő Felsége s e minőségben lett tagja a főrendiháznak, ü Felsége 1888-ban a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot és 1892-ben szent István-rend középkeresztjét adományozta neki. 1893-ban nyugalomba lépvén, ugyanazon évben ő Felsége a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki. 1898-ban ő Felsége a főrendiház alelnökévé nevezte ki, mely méltóságról azonban betegeskedése miatt 1900-ban leköszönt. 1896-ban a kolozsvári és 1901-ben a budapesti egyetem tiszteletbeli jogtudorrá választotta. A királyi országos legfőbb fegyelmi bíróság, továbbá a közjogi és törvénykezési bizottság tagja. Ernuszt Kelemen 1832-ben Oládon, Vasmegyében született. Tizennégy éves korában katonai intézetbe került, hol elvégezvén a hadmérnöki tudományokat, huszárrá lett s főhadnagyságig vitte. 1857-ben, atyja halálakor, otthagyta ezredét. A hatvanas évek óta nyilvánosan szerepel; részt vett megyéje és az országos gazdasági egyesület ügyeiben, azonkívül az akadémia, az irói segélyegylet, a megyei takarékpénztár, a szombathelyi főreáltanoda, a megyei árvaház stb. érdekében sokat fáradozott. 1869-ben az országgyűlés tagja, mint ilyen 1871-ben Vasmegye főispánjává neveztetett ki s a Deák-