1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - B) Grófok - Zichy Károly - Zichy Nándor

120 Zichy Károly született 1864. január 4-én. A katonai pályán van, ez idő szerint honvéd-lovasszázados. Cs. és kir. kamarás. Tagja a királyi és országos közigazgatási fegyelmi bíróságnak. Neje Karátsonyi Helén grófnő. Zichy Nándor 1829. november 16-án Pozsonyban született. Magyar és osztrák jogi tanulmányait részben a budapesti, részben a bécsi egyetemen végezte, a mint ez akkor a diplomatiai képzettség elérésére, a melyre a fiatal gróf törekedett, szükséges volt. A bölcseleti tanszakban tudori kalapot nyert. Ezután átvette nagyterjedelmű birtokainak kezelését; gazdsagi tanulmányok czéljából nagyobb utazásokat tett külföldön s szerzett tapasztalatait magyar lapokban tette közzé. Az országos gazdasági egyesületben csakhamar nagy szerepet kezdett játszani; a főváros gazdasági intézményein kivül Fehérmegyében, hol nagy birtokai vannak, élén állt minden nevezetesebb pénzügyi és gazdasági alkotásnak. Az absolut kormány több izben felszólította, hogy a politikai életben közreműködjék. Fehérmegye kormányzatával is megkináltatott, de mindezt visszautasítá. 1861-ben képviselőnek szólíttatott fel Fehérmegye vaáli kerülete részéről. Ezt azonban Salamon Lajosnak hagyván, alispánná választatott. Majd a Mailáth-Sennyey-provisorium alatt a helytartó-tanács alelnöke lett. 1863-ban a jogfeladás nélküli kiegyezésről a »Hon«-ba irott czikke miatt e lap szerkesztőjével, Jókai Mórral együtt börtönre s egyúttal kamarási méltósága és grófi czíme elvesztésére Ítéltetett. Az itélet egy évre szólt, de később néhány heti fogságra enyhíttetett. Kamarási kulcsát azonban csak 1865-ben sikerült visszanyernie. A kiegyezési és az azt követő országgyűlésen a ráczalmási kerületet képviselte mint a helytartó-tanács alelnöke. 1875-ben Székes-Fehérvár választá meg országgyűlési képviselőjének. A fusio után a Sennyey alatt alakult képviselőházi conservativ párthoz számíttatott s annak egyik főtámasza volt. 1884-ben a keresztény és zsidók közti házasságról szóló törvényjavaslat ellen tömörült ellenzék szervezője volt. 10 évvel ezután az egyházpolitikai reformok ellen össze-