1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Terényi Lajos - Thaly Ferencz - Thaly Kálmán

363 Csenged és Salamonnal együtt. 1864—1869-ig az irodalomtanára volt a pesti ref. főgymnasiumban mint Gyulai Pál utódja. 1864-ben jelent meg első nagyobb történelmi munkája : »Bottyán János«, melyet vagy 40 kötet nagyobb mű követett, főleg a Rákóczikorból. Az akadémia nemsokára levelező tagjává választotta. Az alkotmányos ministerium helyreállítása után hivatalt vállalt s a honvédelmi ministeriumban osztálytanácsosi rangot töltött be. Politikai elvei miatt azonban mint ministeri tanácsos megvált állásától s ez időtől fogva mint a történelmi társaságnak, melynek alapítói közé tartozik, titkára és a »Századok« szerkesztője, kiválóan tanulmányainak élt. Egészségi okokból egy időre Pozsonyba tette át lakását s élére állt a pozsonymegyei régészeti egyesületnek és a Toldy-körnek. 1878-ban a főváros IX. kerülete képviselővé választotta függetlenségipárti programmal ; 1881-ben ugyanezen kerületben kisebbségben maradt Kemény Gábor báró minister ellenében, de közben a debreczeni I. kerület mandátuma megüresedvén, elnyerte azt s azóta e kerületet képviseli ; tagja a véderő-bizottsa^nak. Az akadémia 1880-ban rendes tagjává választotta; 1869 óta tagja a milanói és tutini tudományos akadémiáknak ; Viktor Emánuel király tudományos érdemeiért a San Maurizio-rend tiszti lovagkeresztjével tüntette ki. 1888 őszszel, konstantinápolyi első utazása alkalmával a török szultán által a Medjidjie-rend csillagos nagy commandeur jelvényeinek adományozásával tüntettetett ki. A magyar történelmi társulat 1889-ben harmadclnökévé választotta. Ugyancsak 1889-ben Konstantinápolyban fölfedezte II. Rákóczi Ferencz hamvait s könyvet adott ki azokról s Rodostóról, és egyszersmind a hamvak hazahozatalát az országgyűlésen — mit a ház egyhangútag el is határozott — sürgette. Kossuth 90-lk születésnapjára a 25 függetlenségi képviselőből álló üdvözlő küldöttséget ő vezette Turinba. Az ezredéves kiállítás előkészítésében és rendezésében igen tevékenyen közreműködött, s nemcsak a regnicoláris deputatiónak, hanem a nyoleztagú végrehajtó bizottságnak is tagja, valamint a kiállítás történelmi főcsoportjának alelnöke volt. Az ország hét nevezetes pontján létesített millenáris emlékoszlopok felállítását az ő indítványára határozta el egyhangúlag a törvényhozás. Ezen emlékművek helyeit, mint ministerelnöki biztos, ő jelölte ki személyesen mind a hét helyen.