1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Szentiványi Gyula - Szentiványi Kálmán

347 ványi polgári iskolának Iclügyclője volt, míg 1886. márczius havában az elhunyt Szontágh Bertalan helyébe a gömöri evangélikus egyházmegye felügyelőjévé választatott. A képviselőháznak az lS72-iki cyklus óta állandóan tagja, mindig ugyané kerületet képviselve. A nemzeti párt tagja. Szentiványi Gyula, Szatmármegye, Aranyos-Medgyes kerület született Liptó-Szentivánban 1851. január 6-án. Gymnasiumi tanulmányait Iglón és Késmárkon végezte. Ezután hallgatója volt a budapesti technikán a mérnöki szaknak, melyet 1874-ben végzett el. Három évig mint magánvállalkozó mérnök működött; 1878 óta pedig folytonosan saját birtokán, a szatmármegyei Apában gazdálkodással foglalkozik és Bikszád gyógyfürdőjét igyekszik a kor igényeinek megfclelőlcg fejleszteni. Szatmármegye törvényhatóságának bizottsági tagja. Országgyűlési képviselőnek 1896-ban választatott meg nemzetipárti programmal. A naplóbirá'ó bizottság tagja. Szentiványi Kálmán, Maros-Tordamegye, Nyarád-Szereda kerület 1839. január 10-én Deésen született. Elemi kiképeztetését katonai nevclő-intezet^cn nyerte. Gymnasiumi tanulmányait Nagy-Enyeden és Kolozsvárott, a jogi tanfolyamot a nagyszebeni jogakadémiában es Marosvásárhelyt végezte, egyidejűleg különféle hivatalokban gyakorlati kiképeztetést is nyerve. A provisorium beálltával minden hivatalos ténykedéstől visszalépett és Marosszéknek Cserefalva községében saját birtokán gazdálkodással foglalkozott. 1867-ben Miko Mihály akkori főkirálybiró és a vele barátságban élt alkirálybirák által felkérve, mint törvényhatósági rendes jegyző helyet foglalt a tiszti karban; 1868-ban főjegyzővé, 1871-ben ismét főjegyzővé és 1872-ben alkirálybiróvá választatott, a megyék 1876-ban kikerekíttetvén, ismételten Maros-Tordamegye alispánjává választatott. Nagy munka- és fáradozással állította össze megyéjének úgynevezett fekete könyvét. Közszolgálati érdemeit a legfelsőbb királyi elismerés tüntette ki két alkalommal, m. p. az erdélyi hadfőparancsnokság és a m. kir.. belügyministerium útján, 1881-ben