1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Üchtritz Zsigmond báró - Zichy Antal

17:: kir. kamarást méltóságot nyert. 1881—87ig a galgóczi kerület szabadelvűpárti képviselője volt. 1888-ban a főrendiház élethossziglani tagságát nyerte. A naplóbiráló bizottság tagja és az igazoló bíróság póttagja. Üchtritz Zsigmond báró született 184b\ május24-énMarczaltőn, Veszprémmegyében; atyja, Emil, német létére, részt vett az 1848-iki Szabadságharcéban s küzdött a magyar hadseregben. Fia, mint veszprémmegyei nagybirtokos, egészen itt telepedett meg s kiválóan gazdászattal foglalkozott. Választmányi tagja a lovaregyletnek, a nemzeti kaszinónak ; Veszprémmegye virilistája. 1878-ban Veszprémmegye ugodi kerületéhen képviselővé választatott szabadelvűpárti programmal ; a következő országgyűlésen nem volt tagja a háznak, míg 1884-beh-a körmendi kerületben, Vasmegyében ismét megválasztották s elfoglalta helyét a szabadelvű párt soraiban. A főrendiházban is a szabadelvű párt egyik támasza. A közgazdasági és közlekedésügyi bizottság tagja. Zichy Antal 1823-ban született Zala helységben, Somogymegyében ; testvére Ziehy Mihálynak, a híres festőnek. Közjogi pályára készült s korán foglalkozott irodalmi munkálatokkal; az 1843/44-iki országgyűlés után Mosonmegyében aljegyző, majd tiszti ügyész lett, 1848-ban pedig a zurányfalvi kerületben képviselővé választatott, A szabadságharcz után magányba vonult. 1860-ban Soihogymegye főjegyzője, majd a tahi kerületnek egymásután kétszer országgyűlési képviselője lett; az 1861-iki országgyűlésen a felirati parthoz esatlakozott s országgyűlési beszédein kivül politikai czikkekkel és egyéb irodalmi munkásságával magára vonta a közügyeimet. Az 18(55 ()8-iki országgyűlésen többnyire mint központi és bizottsági előadó szorgalmasan működött. Irodalmi művei közt, eltekintve ifjúkori költői kísérleteitől, publieistikai dolgozatai és röpiratai (»A kérdéshez^, »Szabadelvű politika« stb.) mellett figyelemben részesültek angol történeti tanulmányai, melyek közül néhányat dramatizált is s Cromwell ez. tragédiája akadémiai pályadijat nyert. Az »Angol forradalom története« önálló kötetben