1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Szögyény-Marich László

168 mozdításáért kct évi súlyos börtönre Ítélték. Olnuitzben viselte a beköt. Megkegyelmeztetése után visszavonult horpácsi birtokára gazdálkodni. 1865-ben Nógrádmegye balassfr-gyarmati, 1869-ben Csanádniegye nagylaki s 1872-ben a balközép somogyi nagy győzelmekor Somogymegye tabi kerülete választotta meg képviselőül. E kerületektől kapta »nőgrádi«, »csanádi«, »somogyi< mellékneveit, a melyekkel megkülönböztették a másik, a gömöri Szontágh Pál képviselőtől. Mint a balközép egyik vezérének, része volt a fusió létesítésében. A fusiő létrejővén, őt a közmunka- és közlekedésügyi tárcsával kínálták meg, de nem fogadta el. 1878 óta egészen-/1 887-ig a halassa-gyarmati kerületet képviselte. A képviselőháznak két izben alelnöke volt, mint ilyen nyerte a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot. 1887-ben a főrendiház élethossziglani tagjava neveztetett ki. A főrendiházi szabadelvű párt egyik főoszlopa. Az igazoló bíróság és a közjogi és törvényi kezesi bizottság tagja. SzÖgyény-Marich László született 1841. november 12-én Bécsben; legidősebb fia az 1893-ban elhunyt országbírónak és volt főrendiházi elnöknek. A középiskolákat Székesfehérvárott, az egyetemet Bécsben végezte. 18Ü1-ben lépett a közpályára mint Fehérmegye aljegyzője. 1862-ben Ügyvédi oklevelet nyervén, mint joggyakornok a kir. táblánál működött. (867-ben Fehérvármegye egyik szolgabinija lett, majd tiszteletbeli főjegyző. 1869-ben a bodaiki kerület országgyűlési mandátumát nyerte el Deák-párti programmal. A SennyeyCSOport híve ; de midőn 1875-ben ez a párt megszűnt és az egyesült ellenzék keletkezett, egyik parthoz sem esatlakozott s pártonkívüli maradt. 1878-ban a szabadelvű parthoz esatlakozott es akkor a pénzügyi bizottságba es a delegatióba választatott. Az utóbbiban több évig mint a külügyi bizottság előadója szerepelt. 1882-ben a külügyi hivatalba mint II. oszt. osztályfőnök hivatott meg, 1883-ban 1. osztályfőnökké neveztetett ki és a valóságos belső titkos tanácsosi czímmel tüntettetett ki, miután már előbb es. és kir. kamarás lett; a vaskorona-rend I. osztályát is birja. Elnöke volt azon eonferentiáknak, melyek 1890-ben az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom kiküldöttjei