1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Ribáry József

164 ügyvédi vizsgát. 1848-ban a váltó feltörvényszékhez jegyzővé neveztetett ki ; majd közbejövének a 48-iki események, s mint akkor már tekintélyes polgár és városi képviselő szervezte a pesti huszárőrsereget és az újoncz-hizottsag elnöke volt. A szabadságliarcz után mint ügyvéd működött; 1860-ban összeülvén az országbírói értekezlet, ennek tagja és a hiteltőrvények előadó jegyzője lett. 1861-hen mint a fővárosi központi választmány elnöke működött s oly tekintélyre tett szert, hogy a Lipótvárosban fölléptették képviselőnek, de Szalay Lászlóval szemben visszalépett s folytatta Ügyvédi tevékenységét. 1865-ben ismét föllépett a Lipótvarosban ; Kemény Zsigmond báróval szemben kisebbségben maradt, de megválasztatott a Józsefvárosban 18(57-hcn, midiin Szentkirályi Móriez, a kerület képviselője a főváros polgármestere lett. A felelős kormány mint képviselőt kinevezte a korona ügyészévé; 1860-ben a legfőbb Ítélőszék tagja, 1871-ben a kir. tábla alelnöke lett. 1873-ban a főváros ujjaszerveztetvén. a három jelölt közül ő választatott meg főpolgármesterré s azóta a közbizalom úgy a Felség, mint a főváros polgársága részéről benne központosul. 1871-ben a Ferencz József-rend középkeresztjével tüntette ki ő Felsége. A főrendiház újjászervezése alkalmából taggá neveztetett ki. A mentelmi és a pénzügyi bizottság tagja. Ribáry József 1825. január 25-én Budán született nemes szülőktol. Elemi tanulmányait Budán, középiskolai tanulmányait ugyancsak szülővárosa főgymnasiümában, melyet akkor a hazafias piaristák vezettek, végezte. Bölcsész es jogász a pesti kir. egyetemen volt ; a két évi joggyakorlat után az előírt szigorú vizsgálatokat kitűnő eredménynyel tevén le, 1840-ban a köztörvényi ügyvédi diplomát, 1847-ben a váltóügyvédi diplomát nyerte el. Közszolgálatba lépett 1846-ban sz. kir. Buda fővárosnál mint tiszteletbeli tollnok, 1840-ben a magyar külügyministeriumban nyert, tekintettel nyelvismereteire, alkalmazást. Később mint fogalmazó működött a soproni főispánnal, ezután pedig mint titkár a nagyváradi helytartóságnál és budai íőkormanyzosagnal. 1862-ben valóságos tanácsos lett a helytartó-tanácsnál, 1867-ben valóságos osztálytanácsos a belügyministeriumban, 1868-ban pedig ugyanezen