1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Lónyay János - Id. Luczenbacher Pál

157 25 éves jubüaeuma alkalmából 10,000 frtos alapítványt tett a siketnémák országos alapjához, továbbá Győrmegyében 10,000 forintos alapítványt a megyebeli tisztviselők segélyezésére. Születésnapja 71. évfordulója alkalmából a hét pesti árvaháznak 35,000 koronát ajándékozott Alelnöke volt a nemzeti színház nyugdíjintézetének, jelenleg választmányi tagja az országos honvéd-bizottságnak, tagja a magyar földhitelintézet felügyelő bizottságának stb. Erdemei elismeréséül 1868-ban ő Felségétől »kisteleki« előnévvel magyar nemességet, majd 1886. deczember 15-én főrendiházi tagságot nyert. 1868 óta birja a harmadosztályú vaskorona-rendet és az olasz korona - rend középkeresztjét. 1895-ben mezőgazdasági bajaink orvoslásáról, továbbá a három nyelven megjelent »Nemzetgazdasági Almanaeh«-ba »A biztosítási ügy hazánkban« czimmel írt értekezést. Az utóbbiért kapott 42 frt tiszteletdíjat 200 frtra kiegészítette és ez összeggel a Kisfaludy-társaságnál tett alapítványát növelte. A aaplóbiráló és a pénzügyi bizottság tagja. Lónyay János 1828. június 29-én Tuzséron (Szabolcsmegye) született. 1841-ben belépett a bécsi hadmérnöki akadémiába, a honnét 1846-ban hadnagyi ranggal bocsáttatott el. A lovasságnál szolgált, a melynél századosig vitte. 1856-ban a magánéletbe vonult vissza és gazdálkodással foglalkozott. Az alkotmányos élet beköszöntével Beregmegye főispáni helytartójává neveztetett ki, majd az északkeleti vasút-társaság élére hivatván meg, 1872-ben a kászonyi kerület által a képviselőházba küldetett fel, de mar 1878-ban megvált a fővárostól, midőn Máramarosmegye főispánjává neveztetett ki, a mely állást azóta foglalja el ; ebben főczéljat a megye közgazdasági érdekeinek előmozdításában, a megye terményeinek jobb kihasználásában és egyebek közt a lakosság házi-iparhoz szoktatásában találja föl. 1891-ben a főrendiház élethossziglani tagjává neveztetett ki. Id. Luczenbacher Pál 1818-ban Szobbon született; fia Luczenbacher János egyszerű halásznak, a ki később mint háztulajdonos és fakereskedő tekin-