1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - C) Bárók - Harkányi Károly

118 kozott és számos pénzügyi s iparvállalatban vett részt, nevezezetesen a »Budai takarékpénztár«, a »Magyar földhitelintézet« s az »Első magyar általános biztosító társaság« alapítása körül szerzett érdemeket s máig is ezen vállalatok igazgatósági tagjai közt találjuk ; több jótékony, közhasznú és emberbaráti intézetnek alapító és választmányi tagja. Midőn 1867-ben az alkotmány helyreállításával a magyar kormány megalakult, Gorove földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister felhívására, osztálytanácsosi minőségben e ministerium kereskedelmi és vámosztályát vezette, míg 1878-ban ministeri tanácsossá neveztetvén ki, mint kormánybiztos a párisi világkiállításon üdvös tevékenységet fejtett ki s kiváló érdemeket szerzett serdülő iparunk érvényre jutása körül. E részbeni fáradozásai elismeréséül ő Felsége 1879-ben a vaskorona-rend II. osztályával tüntette ki s ugyanakkor a franczia becsület-rendet s az olasz korona-rendet nyerte és egyéb kitüntetésekben részesült. Az országgyűlésnek 1870 óta szakadatlanul tagja, mely évben a szent-cndrei kerület mandátuma alapján foglalt helyet a képviselőházban ; ugyanez évben a pénzügyi bizottságba s a delegatioba választatott s utóbbiban mint a pénzügyi bizottság előadója, majd mint elnöke működött. Mint Pest és Zemplén megyék nagybirtokosa megyei bizottsági tag, továbbá a közmunkák tanácsának tagja; az osztrák-magyar államvasút magyar igazgatóságának, a pécs-barcsi vasútnak, valamint az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztar elnöke. A király ő Felsége által 1895-ben »takta-harkányi« régi előnevével bárói rangra emeltetvén, a főrendiház örökös tagja. Tagja a pénzügyi bizottságnak. Harkányi Károly 1832. július 6-án Szegeden született; középiskoláit Pesten és részben a budai kegyesrendiek convictusában végezte s a pesti egyetemen bölcsészetet hallgatott. 1848/49-hen nemzetőr volt s azután a hohenheimi gazdászati intézet látogatása végett külföldre ment, honnan hazatérve, atyja birtokain gazdálkodott, majd azok vezetését vette át s a gazdaszattal kapcsolatos egyleti ügyekkel foglalkozott. 1861-ben nőül vette Vörös Emiliát, monostori Vörös István caus. reg. director leányát. Megszerezvén a hatvanas évek