1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - B) Grófok - Pallavicini Sándor őrgróf

98 nes évek derekán quietált és 1847-ben Pozsonymegye administratorává neveztetett ki. 1848-ban több elvtársával felhívást bocsátott ki Pozsonyból, melyben honfitársait a fegyver letételére szólítja fel. Ez évben egyébként visszatért a császári hadsereg kötelékébe, mint őrnagy szolgált a 3. számú chevauxlegers-ezredben s mint ilyen Windisch-Grátz herczeg tábornagy mellé osztatott be ; a következő évben Haynau táborszernagy szárnysegédje lett, majd alezredes a csendőrségnél, később az 1, számú huszár-ezred parancsnoka és ezredese. 1850-ben kelt egybe Wilczek Mária Paulina grófnővel. 1852-ben a szent István-rend kiskeresztjét nyerte. 1855-ben vezérőrnagygyá lépett elő s az 1. számú lovas hadtest parancsnoka lett, 1858-ban hasonló minőségben a 3. számú lovas hadtesthez tétetett át, míg 1859-ben altábornagygyá és hadosztályparancsnokká neveztetett ki Zágrábba. Ugyanez évben a másodosztályú vaskorona-renddel tüntették ki. 1861-ben Magyarország helytartójává neveztetett ki; ugyanekkor a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot is nyerte. Ez állást 18(55. július 18-ig töltötte be, a. midőn a Lipót-rend nagykeresztjével tüntettetett ki. Egy ideig a brünni főparancsnoksághoz osztatott be s 1867-ben rendelkezési állapotba helyeztetett. A főrendiházban a polgári házasság és a főrendiházi reform tárgyalásai alkalmával kezdett kiválóbb szerepet játszani, maga is több izben felszólalt. 1861 óta a 15. sz. huszár-ezred tulajdonosa. Pallavicini Sándor őrgróf 1853. május 6-án született Szegeden. Tanulmányait otthon végezte, majd a jogot hallgatta a bécsi egyetemen. Diplomatiai pályára lépve, egy ideig a szt -pétervári nagykövetségnél mint attaché működött; hazatérve, óriási birtokain gazdaságának él, részint Magyarországon, részint Morvaországon ; csongrádmegyei birtoka, melynek terjedelme százezer hold, egyike Magyarország legnagyobb uradalmainak. Mint nagybirtokos, főleg a szegedi vész alkalmával adta bőkezűségének tanújelét, midőn Szeged városának mintegy 1.60,000 forintot engedett cl, mclylyel a város a védmunkálatok költségeihez hozzájárulni tartozott volna. A szegedi vész után általában óriási áldozatokat hozott az elpusztult községek, főleg Algyő érdekében, az árvízkárosultak egy részét saját birtokára