1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - VII. Horvát-Szlavonországok tartománygyülése által a közös országgyülés főrendiházába kiküldött három képviselő - Blackói Kussevics Szvetozár

66 Blackói Kussevics Szvetozár 1823. ápril 14-én Pozsegában született, mint görög-keleti szülők gyermeke. Eleinte a theologiaban képezte ki magát és papnak készült, de elhagyta e pályát és Győrött, Pozsonyban és Bécsben jogi tanulmányokat folytatott. Miután 1845-ben a censurát Budapesten kiállotta s a pakráczi consistoriumnál mint aljegyző és alügyész működött, 1847-ben Pozsega város követe gyanánt részt vett a pozsonyi országgyűlésen. 1848. április havában Deák Ferencz igazságügyminister ministeriumába fogalmazóvá nevezte ki, ez évi júniusában Pozsega város képviselőjévé választatott: ugyanekkor mint Pozsegamegye tiszteletbeli esküdtje és törvényszéki ülnöke szerepelt. Az év végén a bécsi államministeriumban fogalmazó; 1849-ben és 18f>0-ben titkára volt a horvát-szlavón szervező bizottságnak, 1851-ben Zágrábmegye tanácsnokává neveztetett ki. 1854-ben helytartósági titkár és önálló referens- volt a zágrábi helytartó-tanácsnál, és egyúttal ministeri biztos a zágrábi kereskedelmi és iparkamaránál, mely minőségben tíz éven át működött és mint ilyen a zágrábi főispánt és polgármestert helyettesítette. 1861-ben helytartósági tanácsos lett; a zágrábi tartománygyűlésen képviselte Daruvárt s ez év végén Szerémmegye főispánjává neveztetett ki s e méltóságot 12 éven át viselte. 1861-től 74-ig Szerémmegye főispánja volt és ezen idő alatt a szerb congressus és a zágrábi tartománygyülésnek tagjaként szerepelt; mint virilista, tagja volt a magyar főrendiháznak ; 1875-ben mint Vukovár város es a kutjevói kerület képviselője szerepel, tagja lett a magyar képviselőháznak, majd a főrendiháznak, mely a delegatióba ismételten beválasztotta ; több izben tagja volt a magyarhorvát regnicolaris bizottságnak is. Érdemei elismeréséül 1848-ban Pozsega város díszpolgárává választotta; 1852-ben a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, 1869-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét nyerte. 1862-ben az osztrák nemességgel, »Blacko« praedicatummal és 1880-ban a magyar nemességgel tüntették ki; azonfelül számos tiszteletbeli állás viselője, tagja Pestmegye törvényhatósági bizottságának, az országos kataszteri bizottságnak stb. 1890-ben a szerb Takova-rend középkeresztjével tüntettetett ki. A delegatió rendes tagja, úgy szintén tagja a főrendiház közjogi bizottságának.