1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsorryi gróf és a koronaőrök - Khuen-Héderváry Károly gróf - Orczy Béla báró

53 bölcsészeti, 1841-ben jogtudor lett. Ugyanez évben az ügyvédi vizsgát letette. 1880-ban, bölcsészeti félszázados tudorsági évfordulója alkalmával díszoklevéllel lett megtisztelve. 1841-ben Pest-Pilis-Soltmegyében, 1842-ben Bács-Bodrogmegyében mint tiszteletbeli aljegyző, 1844-ben Hevesmegyében tiszteletbeli főjegyző volt. 1846-ban a magyar helytartó-tanácshoz tiszteletbeli titkárrá neveztetett ki. 1840-ban cs. és kir. aranykulcsos méltóságra emeltetett és József főherczeg nádornál ő fensége kimultáig mint személyes kamarása szolgált. 1848-ban a pozsonyi országgyűlés berekesztése után a helytartósági titkári állástól megvált. Az országdéli részeiben kitört mozgalmak kezdetével a pestmegyei nemzetőrcsapattal a Ferencz-csatorna melletti táborba vonult. Az ev vége felé mint nemzetőri százados a kassai első ütközetben részt vett; a pestmegyei nemzetőri csapat feloszlatása után hazatért. Ezen időtől fogva részint Ujszászon lakott, részint a külföldön utazott és főleg gazdasággal foglalatoskodott. 1803-ban a Pestmegyében alakult inség-segélyezési bizottmányba választatott és e bizottság tevékenységének befejezéséig mint a kecskeméti járás albizottságának elnöke működött. 1865-ben az abonyi kerület országgyűlési képviselőjévé választatott és a kiegyezést előkészítő 07-es bizottság tagja volt; 1807-ben beválasztatott az első delegatióba. 1808-ban Deák Ferencz óhajtására a kűlűgyministeriumban osztályfőnökké neveztetett ki, mely állást azon év május havában elfoglalta és ezen minőségben gróf Beust és gróf Andrássy Gyula külügyministerek alatt ll'/s évig szolgált. 1879-ben ő Felsége személye körüli ministerré neveztetett ki. 1890-ben állásától felmentetvén, nyugalomba lépett és magyar királyi főkamarásmesteri méltóságra lett kinevezve. Irodalmi működése azon czikkekre szorítkozott, melyeket a Bérczy Károly által szerkesztett »Vadász- és Versenylap« közlötte. 1871-ben valóságos belső titkos tanácsos lett. 1873-ban a szent István-rend középkeresztjét, 1881-ben a vaskorona-rend I. osztályát. 18ÍH)-ben a szent István-rend nagykeresztjét kapta. Ezen rendjeleken kivül 21

1

/

2 évi államszolgálata alatt több külföldi rendjelekkel lett kitüntetve, jelesen a Máltai szent János-rend díszítményével, továbbá , porosz, bajor, szász, orosz, olasz, toscanai, norvég, görög, román, persa, chinai és japáni nagykercsztekkel.