1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Zalka János

31 közép- és népiskolai tanügy fejlesztésére. Szent-Iványon es ZalaApátiban új leányiskolákat létesített és vezetésüket irgalmas nővérekre bizta. Varsányban és Tömördön is új iskolákat építtetett. Stílszerűen megújíttatta a régi apátsági templomot Tihanyban; azonkívül restauráltatta a tényői. péterdi, ravazdi, bársony isi. szentiványi templomokat, Radán pedig egeszén új templomot építtetett. A rend tulajdonát képező balatonfüredi fürdőt nagy költséggel újból berendezte és a közönség kényelmére vak) tekintettel gazdagon fölszerelte ; azonkívül a rend birtokain igen sok és a gazdálkodás követeimenyeinek megfelelő épületet emeltetett. Sokoldalú érdemeinek elismeréséül ő Felsége 1891. júniusban a Ferencz József-rend nagykeresztjével tüntette ki s ugyanazon évi október hó 27-én kegyelmes legfelsőbb kézirattal Magyarország herczegprimásává és esztergomi érsekké, majd valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki ; a pápa ő Szentsége pedig azon ritka kitüntetésben részesítette, hogy megengedte, hogy biboröltözetet viselhessen. Zalka János győri r. k. püspök született Veszkényben (Sopronmegye) 1K20. évi deczember hó 17-én. Tanulmányait a győri, azután a soproni gymnasiumban. a bölcseleti folyamot, mint esztergommegyei növendékpap Nagyszombatban, a hittudományi Bécsben mint a Fazmanaeum növendéke, később mint Augustinaeumi ifjú áldozár végezte, hol hittudor lett. 1846-ban pappá szenteltetvén, kőhidgyarmati, doroghi s pest-belvárosi káplánkodása után az esztergomi papnöveldében mint tanulmányi felügyelő s az egyházjog és egyháztörténet tanára működött. 1853-ban a pesti kir. m. tudomány-egyetemhez meghivatott az egyháztörténet tanszékére. Fz időben több éven át a jogi fakultásban az államvizsgálati bizottság tagja volt. 1800-ban esztergomi kanonok lett, hol a papnövelde igazgatása lón reá bizva, s egyszersmind az egyházjog és egyháztörténet tanára volt. 1867-ben győri püspöknek neveztetett ki. Pesti káplánkodása alatt a »Kath. Néplap«-ot, egyetemi tanárkodása alatt a »Religió«-t szerkesztette, s a Szt. István-társulat által kiadott »Szentek életé«nek első részét irta. Ugyanez 'időben 1856-ban az esztergomi főtemplom ünnepélyes felszentelése alkalmára a nép számára emlékkönyvet irt. 1857-ben a mária-czelli nagy bucsújáratra