1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Ürményi Bernát - Vadnay Károly

341 Ürményi Bernát, Versecz város 1861. május 12-én Budapesten született. Tanult Budapesten és Heidelbergában, a hol egyetemi tanulmányait folytatván, Bluntschlit és egyéb államtudományi kitűnőségeket hallgatta. Közpályára lépett 1880-ban mint Zalavármegyc főjegyzője; majd 1882-ben fogalmazóvá a fiumei kormányzósághoz kineveztetvén, 1885 tavaszán Bécsben az okkupált tartományok központi kormányánál alkalmaztatott, mire titkári minőségben Szarajevóba jutott. Onnét a bosnyák hivatalnokok véglegesítése alkalmával fiumei állomására visszatért. 1887-ben Csornán mint a szabadelvűpárt jelöltje föllépett, de siker nélkül. Később 1891-ben Verseczen választatott meg Polit Mihály nemzetiségi vezér ellenében. 1892-ben a nemzeti párt jelöltje ellen nagy többséggel újra megválasztatott. A könyvtári bizottság tagja. Vadnay Károly, Miskolcz város, II. kerület 1832-ben Miskolczon született, itt kezdte gymnasiumi tanulmányait, 16 éves korában részt vett a szabadságharezban. Tüzér lett, később a 22. sz. honvéd-zászlóalj soraiban küzdött, a zsibói fegyverletételnél főhadnagy volt. A szabadságharcz után a császári hadseregbe soroztatott, mint közkatona szolgált Olaszországban. Hazatérve, az irodalom terére lépett, kezdetben Sugár Kálmán álnév alatt irva. Irt költeményeket, beszélyeket, aesthetikai tanulmányokat. A fővárosba költözvén, munkatársa lett a »Hölgyfutárának és a »Délibáb«-nak. 1852-től fogva saját neve alatt irt; éveken át a Jókai »Hon«-jának volt tárczairója és számos politikai lap dolgozótársa. Egyidejűleg nem kisebb tevékenységet fejtett ki mint műbíráló. A tudományos akadémia (a hol 1872-ben tartá székfoglalóját) és a Kisfaludy-társaság tagjai sorába vették föl; a nemzeti színház drámabiráló bizottságának lőn tagja. Tóth Kálmán után a »Fővárosi Lapok« szerkesztője ; titkára az írói segélyegyletnek. 1884 óta Miskolcz II. kerületét képviseli. A szabadelvű párt soraiban foglal helyet; az állandó igazoló bizottság elnöke és a közoktatási bizottságnak tagja. 1885-ben kiadta emlékiratait. Az utóbbi két évben »Hosszú estékre« és »Eva leányai« czímű beszély- és rajzgyüjtemények jelentek meg tőle a műbarátok köre és a Kisfaludy-társaság kiadásában.