1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Strossmayer József György

26 a dogmatika és egyházjog tanárává, valamint hitszónokká is kineveztetett. 1868-ban az a kitüntetés érte, hogy a bécsi Augustinaeumba mint tanulmányi praefektus hivatott meg, mely minőségében tíz évig tnűködött. Mint szónok Budán Szt. Istvánról mondott egyházi beszédével vonta magán először a főváros közönségének figyelmét. 1882-ben lett nagyváradi kanonokká. Első dolga volt itt újjászervezni a scminariumi egyházirodalmi iskolát, melylycl különösen a nem magyar ajkú növendékekre magyarosító szellemet árasztott. Mint passionatus tanár tovább folytatta előadásait. Áldozatkészsége, a seminarium kápolnájának díszes restaurálásáig, különösen a szegényebb sorsú növendékpapokra terjedt ki, a kiknek nemcsak pénzbeli segítséget, de számos könyvet is ajándékozott. 1886-ban lett a Szt. István-társulat alelnöke s azóta még inkább ismertebbé tette nevét a fővárosban. 1890-ben- Pauer helyébe püspökké neveztetett ki. Az clkeresztclési vitában határozott állást foglalt cl. A S)2-iki választások alkalmával a jelöltek befolyásolását czélzó pásztorlevele által nagy feltűnést okozott. Strossmayer József György diakovári r. k. püspök született Kszékcn lSlö-bcn. Alsóbb iskolái clvégcztévcl pappá lön, előbb Diakovárott, azután Pesten járt a seminariumba, a hol bölcsészettudor lett. Püspöke innen a bécsi Augustinacumba küldötte, a hol theologiae doctorrá lett. Innen Péterváradra ment lelkésznek, majd a diakovári lyceumban tanárkodott Törekedett Pestre is tanárnak, de ezt, mert magyarul nem tudott, el nem érhette. 1847-ben udvari káplán és az Augustinacum aligazgatója, majd a bécsi theologián az egyházjog tanára. ISIS bekövetkeztével azonnal elárulta magyarellenes érzelmeit. Sűrű összeköttetésben állott Jellasicscsal, Kulmcrrcl, Ozegovics Motellel s a horvát* szláv ügyet olyan buzgóan felkarolta, hogy 1840-ben diakovári püspökké lett 34 éves korában. A reaetio ideje alatt buzgón működött azon, hogy a háború súlyos következményeit enyhítse. 1850-től mint a »Matica illyrika« tagja sokat tett a szlávok művelődésének emelésére ; az ő költségén jelent meg K'anavelics Péter műve: »Sveti Jan biskup trogurski« és számos becses művet ajándékozott a délszláv akadémiának ; nagyszerű képtárt ajándékozott egy horvát nemzeti múzeum czéljaira és sok áldozatot hozott a