1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Tisza László

334 lett. Nemsokára kilépett a megyei szolgálatból s alelnöke lett a fővárosi közmunka-tanácsnak. 1869-ben cs. és kir. kamarás lön, 1871. június 21-én közlekedési ministerré neveztetett ki; ez állástól három év múlva visszalépett. Ekkor néhai Kerkápolyival beutazta Olaszországot, később Ázsiában és Afrikában tett utazást, 1873-ban titkos tanácsos és a Lipót-rend nagykeresztese lett. Visszatérve, a dicsőszentmártoni kerület képviselője lett; 1879-ben a szegedi katastropha után Szegedre küldetett mint királyi biztos. Ebbeli nagy érdemei elismeréséül 1883-ban grófi rangot nyert »szcgedi« előnévvel. 1884 óta mint Szeged első kerületének képviselője foglal helyet a parlamentben, melynek közigazgatási bizottságának elnöke. A Deák-szobor, valamint az új parlamenti épület létesítésében kiváló része van. A delegatiókban ismételten működött mint elnök ; elnöke továbbá az országos erdészeti egyesületnek. A magyar közművelődési egyesületek budapesti országos congressusán mint elnök szerepelt. Tisza László, Krassó-Szőrénymegye, Bogsán kerület 1829. június 27-én Geszten született. Tanulmányait az atyai háznál kezdte és Budapesten folytatta. 1848 elején királyi táblai felesküdt juratus volt. Márczius 15-ike után a pesti nemzetőrség soraiba lépett s előbb mint őrmester, majd mint főhadnagy és zászlóalji segédtiszt szolgált, egyszersmind a földmívelési, kereskedelmi és iparministeriumban segédfogalmazó volt. Később a nádor-huszárokhoz, majd a Miklós nevét viselő huszár-ezredhez állott s főhadnagyi ranggal dandárparancsnoki segéddé lőn előléptetve. 1848 végén Moórnál csataképtelenné vált. Eelgyógyulva, hadi fogságba jutott, a honnét megmenekült s mint kapitány a hadügyminister mellé titoknoknak neveztetett ki. Sebei miatt a besorozastol felmentetvén, másfél évet töltött Berlinben, Parisban s Angliában, tanulmányozva a politikai intézményeket és a nemzetgazdászatot. 1852-ben Erdélybe visszatért s mintagazdászatot űzött mint az erdélyi gazdasági egylet alelnöke. Egyik kezdeményezője volt a lovaregyletnek. Sokat buzgólkodott a protestáns egyház ügyében mint a nagyenyedi egyházmegye gondnoka. 1860-ban lépett a politikai élet küzdterére. 1861-ben Tordamegyc főispáni hivatalával lőn megkinálva, de visszautasította. Bihar-