1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Schopper György

24 mint gyarmatai pap alesperessé neveztetett ki. Midőn 1868-ban megindultak a katholikus autonómiai mozgalmak, egyházmegyéje két izben követté választotta és ekkor tűnt fel nagyobb körben úgy beszédeivel, mint irodalmi dolgozataival. 1872-ben csanádegyházmegyei kanonokká neveztetett ki, a következő évben pedig szatmári püspökké, mely püspöki széket 1887-ben a nagyváradival cserélte fel. Az év jó részét a fővárosban töltvén, kiváló részt vesz a politikai, társadalmi és művészeti mozgalmakban. A főpapok egyik szóvivője a főrendiházban, hol tagja a közjogi és felirati bizottságoknak és a delegatiónak; elnöke a szent Lászlótársaságnak, ennek közgyűléseit rendesen nagy kérdéseket felölelő beszéddel nyitja meg; elnöke a csángó-egyesületnek stb. 1884-ben az első osztályú vaskorona-rendet nyerte, azonfelül valóságos belső titkos tanácsos. 1886-ban római gróffá és trónállóvá neveztetett ki a szent atya által. Schopper Györgj' rozsnyói r. k. püspök született Budapesten 1819. márczius hó 9-én. Felsőbb tanulmányait mint a Pazmanaeum-intézet növendéke a bécsi egyetemen végezte s a bölcseleti szigorlatok letétele után a budapesti m. kir. tudományegyetemen böcseleti tudorrá, a hittudományi szigorlatok letevése után pedig a bécsi cs. kir. egyetemen hittudorrá avattatott. Jelenleg jubiláris bölcselettudor. 1854-ben Esztergomban a lelkipásztorkodás és erkölcstan tanára volt. Beutazta Ausztria, a jelenlegi német birodalom, Svájcz, Olaszország és Francziaország, valamint Angolország nevezetesebb városait leginkább a budapesti kir. tudomány-egyetemnél eltöltött nyilvános rendes tanárságának éveiben, vagyis 1855—1868 között. Az 1864/65-iki tanévben ugyanezen egyetemnek volt rector magniricusa. Tanulmányainak különös tárgyát az alapvető és ágazatos hittan képezte, de foglalkozott egyházjogi és egyházpolitikai időszerű kérdések fejtegetéseivel is a nyilvánosság előtt. Irt 1868-ban egy önálló művet: »A polgári házasságokról« s irodalmi működésének elismeréséül úgy a bécsi mint a budapesti m. kir. tudomány-egyetem hittani kara bekebelezett tagjává választotta. 1868-ban esztergomi kanonokká neveztetett ki. 18ö9/70-ben mint az akkori herczegprimás oldalkanonokja és irodaigazgatója jelen volt a vatikáni zsinaton. 1870-ben a bécsi