1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Lónyay János - Id. Luczenbacher Pál

151 mak. alapító tagja továbbá a magyar irói segélj'egyletnek, melyre Ö(HH) frtos alapítványt tett es a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézetének ; pénztárnoka volt a Petőfi-szobor'bizottságnak és az ö pénzügyi tevékenységének köszönhető a szobor létesítése. Az általa alapított társulat 25 éves jubilaeuma alkalmából 10,(HK) frtos alapítványt tett a siketnémák országos alapjahoz, továbbá Győrmegyében 10,000 frtos alapítványt a megyebeli tisztviselők segélyezésére. Alelnöke volt a nemzeti színház nyugdíjintézetének, jelenleg választmányi tagja az országos honvéd-bizottságnak, tagja a magyar földhitelintézet felügyelő bizottságának stb. Érdemei elismeréséül 1868-ban ő Felségétől »kisteleki« előnévvel magyar nemességet, majd 1880. deczember 15-én főrendiházi tagságot nyert, tagja a közgazdasági és'közlekedésügyi bizottságnak. 18(58 óta birja a harmadosztályú vaskorona-rendet es az olasz koronarend középkeresztjét. Lónyay János ÍX'JX. jnnius 29-én Tuzséron i Szabolcsmegye) született. 1841-ben belépett a bécsi hadmérnöki akadémiába, a honnét 1840-ban hadnagyi ranggal bocsáttatott el. A lovasságnál szolgált, a melynél századosig vitte. 1850-ban a magánéletbe visszavonult és gazdálkodással foglalkozott. Az alkotmányos élet beköszöntével Beregmegyc főispáni helytartójává neveztetett ki, majd az északkeleti vasút-társaság élére hivatván meg, 1872-ben a kászonyi kerület által a képviselőházba küldetett fel, de már 1878-ban megvált a fővárostól, midőn Mármarosmegye főispánjává neveztetett ki, a mely állást azóta foglalja cl : ebben főczélját a megye közgazdasági érdekeinek előmozdításában, a megye terményeinek jobb kihasználásában és egyebek közt a lakosság házi-iparhoz szoktatásában találja föl. 1891-ben a főrendiház élethossziglani tagjának kineveztetett. » Id. Luczenbacher Pál 181S-ban Szobbon született, fia Luczenbacher János egyszerű halasznak, a ki később mint hajótulajdonos és fakereskedő tekintélyes vagyont szerzett. Pál, bátyjával Jánossal serdültebb korukban lelépve az iskolai pályáról, folytatták és fejlesztették az üzletet,