1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - C) Bárók - Balassa István - Bánffy Zoltán - Bánhidy Sándor

118 ért 1875. október 5-én magyar báróságra emeltetett. Aradmegye egyik virilistája. Az arad-kőrösvölgyi vasút létesítésében része van, a vállalat igazgatóságának tagja. Balassa István 1845-ben Budapesten született. Ivadéka az ős Balassa családnak, mely egy jeles költőt adott a nemzetnek. Tanulmányai befejeztével zemplénmegyei birtokaira vonult és különösen a felvidéki megyei lakosság magyarosításán fáradozik. Elnöke a magyarosodást terjesztő zemplénmegyei egyesütet varannói körének. Neje Péterffy Ilona. Bánffy Zoltán 1841. szeptember havában Berecztelkén született (a család ágazatának második ágából való). Iskolai tanulmányait a reformátusok kolozsvári főtanodájában végezte, a honnan atyja a németországi egyetemekre küldötte. Az 1859-iki olasz hadjárat hírérc a harcztérre sietett s a magyar emigránsok táborában küzdött az olasz egység érdekében. Visszatérve, a Szilágyságban fekvő nagyfalusi birtokán telepedett meg és gazdaságának élt, de több családi veszteség sújtván őt, lakását áttette a család ősi fészkébe : Berecztclkére. E helység azon időben Maros-Tordamegyének válván alkatrészévé, Bánffy Zoltán báró a megyei központon MarosVásárhelyt élénk részt kezdett venni a közügyekben. 1883-ban Maros-Tordamcgye főispánjává neveztetett ki. Bánhidy Sándor 1824-ben Simándon született, fia néhai Bánhidy Antal kir. tanácsosnak, a ki 1859. szeptember 14-én osztrák bárói rangot nyert; 1870-ban e báróság Antal két fiára Albertre és Sándorra nézve Magyarországra is kiterjesztetett. Az utóbbi tanulmányai bevégezte után 1842-től 1860-ig a katonaságnál szoigált, melyet mint őrnagy (a hadi éremmel) hagyott el, hogy simándi uradalmának vezetését vegye át. Aradmegye mozgalmaiban részt vesz. Cs. és kir. kamarás. Neje Vay Klára bárónő, a főrendiház elnökének leánya.