1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - B) Grófok - Pallavicini Sándor őrgróf

100 évben Haynau táborszernagy szárnysegédje lett, majd alezredes a csendőrségnél, később az 1. számú huszár-ezred parancsnoka és ezredese. 1850-ban kelt egybe Wilczek Mária Paulina grófnővel. 1852-ben a szent István-rend kiskeresztjét nyerte. 1855-ben vezérőrnagygyá lepett elő s az 1. számú lovas hadtest parancsnoka lett, 1858-ban hasonló minőségben a 3. számú lovas hadtesthez tétetett át, míg 1859-ben altábornagygyá és hadosztályparancsnokká neveztetett ki Zágrábba. Ugyanez évben a másodosztályú vaskorona-renddel tüntették ki. 1861-ben Magyarország helytartójává neveztetett ki, ekkor a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Ez állást 1865. július 18-ig töltötte be, a midőn a Lipót-rend nagykeresztjével tüntettetett ki. Egy ideig a brünni lóparancsnoksághoz osztatott be, s 1867-ben rendelkezési állapotba helyeztetett. A főrendiházban a polgári házasság és a főrendiházi reform tárgyalásai alkalmával kezdett kiválóbh szerepet játszani, maga is több ízben felszólalt. 1861 óta a lő. sz. huszár-ezred tulajdonosa. Pallavicini Sándor őrgróf 1853. május 6-án született Szegeden. Tanulmányait otthon végezte, majd a jogot hallgatta a bécsi egyetemen. Diplomatiai pályára lépve, egy ideig a szt.-pétervári nagykövetségnél mint attaché működött; hazatérve, óriási birtokain gazdaságának él, részint Magyarországon, részint Morvaországon ; csongrádmegyei birtoka. melynek terjedelme százezer hold, egyike Magyarország legnagyobb uradalmainak. Mint nagybirtokos, főleg a szegedi vész alkalmával adta bőkezűségének tanújelét, midőn Szeged városának mintegy |til),(HX) forintot engedett el, melylyel a város a védmunkálatok költségeihez hozzájárulni tartozott volna. A szegcdi vész után általában óriási áldozatokat hozott az elpusztult községek, főleg Algyő érdekében, az árvízkárosultak egy részét saját birtokára telepítette ; egy nagy telepítvénye »Sándorfalva« néven ismeretes. Mint a főrendiház tagja, a delegatio munkálataiban vett részt; 1884-ben szabadelvűpárti programmal a szegvári kerületben képviselővé választatott. 1879-ben a cs. és kir. kamarási méltóságot nyerte; a német rend tiszti lovagja. Neje Széchényi Irma grófnő.