1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - Grófok - Keglevich István

90 Tamással 1802-ben vívott szomorú kimenetelű párbaja. A következő évben nagy külföldi útra indult, beutazta Spanyolországot és Afrikában is járt. Az 1866-iki porosz hadjárat alatt magyar légió alakulván, idősb Komáromy Györgygyei elment Klapkához és ennek szárnysegédje lőn. A légió feloszlása után Parisba utazott és csak 1867-ben tért vissza. Nem sokára megnősült, nőül vévén Degeufeld Emma grófnőt, Degenfeld Imre gróf leányát, 1878—1884-ig a képviselőház tagja volt, a pécskai kerületet képviselte. Irodalmilag is működött, így lefordította Ouinet-nek a forradalomról írt művét. Ipolyi visszalépése óta a magyar képzőművészeti társaság elnöke, alelnöke a kisbirtokosok földhitel-intézetének, az Adria tengeri hajózási társaságnak is igazgatósági elnöke volt. Keglevich István 1840. Bécsben született, atyja János, az ismert humanista és kormányférfiú. Tanulmányai végeztével katonai pályára lépett 1857-ben s a 11-ik dzsidás-ezrednél főhadnagyságig vitte. Az olasz hadjárat után kilépett a hadseregből. 18<il-ben a főrendiház korjegyzője volt, tagja volt az 1865-iki képviselőháznak s a conservativ párthoz tartozott. Az alkotmányos ministerium kineveztetésekor letette mandátumát s ez időtől fogva kizárólag a gazdaságnak szentelte idejét. Nyilvános szereplése e téren 1880-ban vette kezdetét, midőn a barsmegyei gazdasági egylet élére állott; számos reformot kezdeményezett s főleg a hitelszövetkezetek érdekében fejtett ki nagy tevékenységet; felállította továbbá a zsitva-újfalusi földmíves-iskolát s a jótékonyság terén is buzgólkodott, 20,000 forinttal járulván az aranyos-máróthi kórház alapításához, 6000 forintot adott a kisdedóvó czéljaira. 188í5-ban hozzáfogott a magyar bortermelők országos szövetkezetének létesítéséhez ; e vállalkozás azonban nem sikerült. Az országos gazdasági egyesületben és a szesztermelők országos egyesületében szintén tevékenységet fejtett ki. Politikai szereplésének fonalát a főrendiházban vette fel ismét, midőn a keresztény-zsidó házassági törvényjavaslat tárgyalásakor tartott beszédével nagy feltűnést keltett. A javaslatot elfogadta. 1884-ben fellépett és megválasztatott az aranyos-maróthi kerületben; pártonkívüli volt, de később a szabadelvű párthoz csatlakozott. Az 1885-ik év elején