1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - VII. Horvát-Szlavonországok gyülése s a közös országgyülés főrendiházába kiküldött három képviselő - Jellachich Gyula - Blackói Kussevics Szvetozár

59 birtokai vezetését. 1860-ban Vukotinovics Lajos főispán mellett mint Körösmegye alispánja szerepelt s egyike volt az unionista párt vezérférfiainak. Mint a horvát országgyűlés virilista tagja is működött e szellemben. 1869-ben a szent István-renddel tüntettetett ki, 1875. augusztus 17-én a bárói méltóságot, 1886. augusztus 22-én a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. A főrendiházban, a hol egyébként census alapján is ülése lenne, rendes tagja az igazoló, közgazdasági, közlekedésügyi, felirati és pénzügyi bizottságoknak s a magyar-horvát regnicolaris bizottságnak és póttagja a delegatiónak. Jellachich Gyula kora ifjúságától fogva az uniónak őszinte híve, Rauch, Bedekovich és Vukotinovicssal egyetértve a Magyarországgal való kiegyezést előkészítette. Sokat kellett neki mint a magyar nemzet nyilt barátjának Mazsuranics alatt az úgynevezett nemzeti párt részéről szenvedni; azért eme idő alatt Jellachich kizárólagosan gazdaságának élt. Midőn Horvátországban a magyar barátságot megint nyíltan vallani lehetett, Jellachich ismét a közpályára lépett, mire Zengg városa a tartománygyülésbe választotta, a mely őt 1888-ban a főrendiházba küldé. A lótenyésztés benne buzgó előmozdítóját tiszteli. A horvát nemzeti casinó elnöke. Cs. kir. kamarás. Blackói Kussevics Szvetozár 1825-ben Pozsegában született, mint görög keleti szülők gyermeke. Eleinte a theologiában képezte ki magát és papnak készült, de elhagyta e pályát és jogi tanulmányokat folytatott. Miután 1845ben a censurát Budapesten kiállotta s a pakráczi consistoriumnál mint aljegyző és alügyész működött, 1847-ben Pozsega város követe gyanánt részt vett az utolsó pozsonyi országgyűlésen. 1848. április havában Deák Ferencz igazságügyminister ministeriumába fogalmazóvá nevezte ki, ez évi júniusában Pozsega város képviselőjévé választatott; ugyanekkor mint Pozsegamegye tiszteletbeli esküdtje és törvényszéki ülnöke szerepelt. Az év végén a bécsi államministeriumban fogalmazó ; 1849-ben és 1850-ben tagja volt a horvát-szlavón szervező bizottságnak, 1851-ben Zágrábmegye tanácsnokává neveztetett ki. 1854-ben helytartósági titkár