1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Erdődy István

19 A közigazgatási téren csakhamar tekintély hirnevére tett szert, s így közigazgatási reform-enqueteken kiváló szerepet vitt; később a főrendiház reform-kérdésével, majd a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat előmunkálataival foglalkozott. 1880-ban a közös pénzügyministeri, 1881-ben a magyar közlekedésügyi ministeri tárczával kináltatott meg; mindkét megtisztelő meghívásnak, akkoriban megrongált egészségi állapota miatt, nem felelhetett meg. A megye területén létező számos közművelődési és hazafias egyleteknek tevékeny elnöke ; így a magyarországi kárpátegyleté, a szepesi történelmi társulaté, nemkülönben a szeretetházi egyleté, a szepesi Eötvös-köré s a lőcsei bankegyesületé ; továbbá a kassaoderbergi vasút igazgató-tanácsának is tagja volt. A közigazgatás kérdéseiről számos czikket tett közé a napilapokban. A főrendiház közjogi bizottságának, legfőbb fegyelmi bíróságának és igazoló bizottságának tagja. Neje Bolza Anna grófnő, kiváló műveltségű hölgy, kinek a Szepesség magyarosodására nézve nagy érdemei vannak. Erdemei elismeréséül a Lipót-rend középkeresztjét, majd a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte ; nagykeresztese a pápai szent Gergely-rendnek. 1888. elején a f

őrendiház második alelnökévé, szeptember havábanl k

özoktatás- és /

vallásügyi ministerré neveztetett ki. Erdődy István gróf id. kir. főlovászmester 1813. szeptember 27-én született; fia néhai György grófnak, ki 1848-ig Varasdmegye főispánja volt. Korán kezdett szerepelni a közéletben s pedig úgy Magyarországon, mint Horvátországban. Részt vett az 1861-iki országgyűlésben s midőn az alkotmányos élet rendes medrébe tért, főispánságot vállalt Sárosmegyében, melyet 1868-tól 1871-ig kormányzott. Ezután egy ideig visszavonulva, gazdaságának élt s körülbelül 1875-ig horvátországi birtokain gazdálkodott, élénk részt véve a politikai életben is, természetesen mindig a magyar párt élén. Érdemei elismeréséül 1873-ban a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. A magyar főrendiházban főlovászmesterré való kineveztetése után kezdett ismét szerepelni, mint a kormánypárt határozott híve. Zászlósúri minőségén kivül a census alapján tagja a főrendiháznak, mely a Főrendiház. 4