1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Strossmayer József György

80 Strossmayer József György diakovári r, k. püspök született Eszéken 1815-ben. Alsóbb iskolái elvégeztével pappá lön, előbb Diakovárott, azután Pesten járt a seminariumba, a hol bölcsészettudor lett. Püspöke innen a bécsi Augustinaeumba küldötte, a hol theologiae-doctorrá lett. Innen Péterváradra ment lelkésznek, majd a diakovári lyceumban tanárkodott. Törekedett Pestre is tanárnak, de ezt, mert magyarul nem tudott, el nem érhette. 1847-ben udvari káplán és az Augustinaeum aligazgatója, majd a bécsi theologián az egyházjog tanára. 1848 bekövetkeztével azonnal elárulta magyarellenes érzelmeit. Sűrű összeköttetésben állott Jellasicscsal, Kulmerrel, Ozegovics Metellel s a horvát-szláv ügyet olyan buzgóan felkarolta, hogy 1849-ben diakovári püspökké lett 34 éves korában. A reactio ideje alatt buzgón működött azon, hogy a háború súlyos következményein enyhítsen. 1850-től mint a »Matica illyrika« tagja sokat tett a szlávok művelődésének emelésére ; az ő költségén jelent meg K.anavelics Péter e műve : »Sveti Jan biskup trogurski« és számos becses művet ajándékozott a délszláv akadémiának; nagyszerű képtárt ajándékozott egy horvát nemzeti múzeum czéljaira és sok áldozatot hozott a tanügy érdekében. 1858-ban valóságos belső titkos tanácsos lett. 1859-ben Rómába utazott, 1860-ban a megerősített birodalmi gyűlés tagja s mint ilyen élénk részt vett a tanácskozásokban ; az egységes birodalmi eszme hívének vallva magát. Azóta teljesen a politikára adta magát; vezérszerepet játszott a horvát tartománygyülésen, megválasztatott a horvát kiegyezési bizottság elnökévé. A magyar-horvát kiegyezés éveiben az ellenzék, a panhorvát párt élén állt. Részt vett az 1869/70-iki vatikáni zsinatban és élesen kikelt a jezsuiták ellen. A zágrábi érsekségtől 1870-ben elesve, még elkeseredettebb oppositiót fejtett ki a magyarok ellen. Diakovári székhelyére visszavonulva, élénk figyelemmel kiséri az eseményeket, csak ritkán jő a délszláv akadémia üléseire Zágrábba, de a magyarellenes ellenzéknek ma is oszlopa ; s a politikai és társadalmi téren egyaránt hatalmas agitátorként szerepel. Az 1888-ban Kiewben tartott jubiláris ünnepélyre küldött távirata miatt ő Felsége a belovári tisztelgések alkalmával élesen megrótta.